Jót, jól - Neil Perryvel

Milyen a jó étel?
A válasz nyilván szubjektív és nem könnyen körülhatárolható, de az opciók egyike lehet, amikor azt mondjuk: ez annyira jó, hogy elfogy, mielőtt elkészülne! 

Van ilyen?
Van bizony, hisz' így jártam én Neil Perry gombás rizottófasírtjával. Elfogyott még rizottókorában. :) Úgy egyébként (biztos' szégyen, de) életem első rizottója volt. Valahogy sohasem vonzott a "szottyos" rizs; a fasírt is csak azért, mert szimpatikus cukkiniragu jár mellé. Aztán a cukkiniraguból nem lett semmi. A fasírtból sem. Csak a gombás rizottóból, amibe beleszerettem....és ami nem is szottyos. :)

A könyvről...
Amikor először vettem a kezembe Neil Perry: Jól enni, jól lenni c. könyvét, teljesen lekötött. Na nem olvastam végig, de már első forgatásra beletűztem vagy 5 cetlit - "muszájmegcsinálnom" könyvjelzőként. Aztán amikor második körben elővettem, belekerült még újabb 7-8 cetli. Ez nálam ritka eset: nem sűrűn tetszik meg ennyi recept szinte első pillantásra. :)

A receptek többnyire egyszerűek, bár azt véletlenül sem mondanám, hogy a könyv a rohanó hétköznapok rapid vacsoráinak tömegét vonultatná fel. Részemről belenyúltam a jóba: a lassan sütött csilis sertéssült kevés munkával, cserébe sokáig főtt (sült), a csirke vadász módra nálam apró csiperkével készült és mire felszabdaltam a teljes mennyiséget, szó szerint lement a nap. A gombás rizottó ezekhez képest villámétel volt - mivel ugye nem érte meg a fasírt-felnőttkort. :) Viszont a citromos (uhh, álom finom!) joghurttorta valóban pikk-pakk megvolt (leszámítva a sütési időt :P) és a másnapos vadász csirke mellé rittyentett lágy polenta készítésében sem fáradtam el.
Szóval kicsit ilyen, kicsit olyan. Ellenben egyaránt finom, gazdag ízű ételeket készítettem a receptek alapján. Neil Perrynél tényleg működik: egy-két jó alapanyag, kevés, de jól megválasztott fűszer, jól alkalmazott technika és máris remek darabok születnek.

Tetszenek a leírások, "útmutatók", a lényegre törő (bár stílusuk miatt helyenként kissé komor hangulatú) ételfotók, a receptek. +1 pont a fordító azon törekvéséért, hogy egyik-másik receptnél igyekszik alternatívát ajánlani a nehezen vagy egyáltalán be nem szerezhető alapanyagokhoz.

Kiknek javaslom?
A ráérős receptektől és egy kis extra mosogatnivalótól nem félő, kísérletezgető, 2-es típusú (már nem kezdő) háziasszonyoknak és ~uraknak és azoknak is, akik a hagyományos ízektől függve nem mindig mernek nekivágni a megszokottól eltérőnek: csak bátran, be fog jönni! :)

Köszönet a T.bálint Kiadónak a lehetőségért, hogy bepillantást nyerhettem a könyvbe, amelyet megvásárolhattok, ha ellátogattok a kiadó honlapjára!

Tovább olvasom...

Meggyes-ribizlis (vajas) piskóta

Ritkán készítem ezt a piskótát, olyankor gyümölcsökkel, leginkább meggyel megszórva sütöm. Nagyon finom, szeretjük is, bár az igazat megvallva nekem az a vizes piskóta a legfinomabb, amit még a mamám tanított gyerekkoromban. :)

A sütőt előmelegítem 190 °C-ra, a meggybefőttet szűrőbe teszem - most mirelit fekete ribizlit is tettem hozzá. A tojásfehérjéket kemény habbá verem. A puha vajat (robotgéppel) habosra keverem a cukorral és egy csipet sóval, és egyenként hozzádolgozom a tojások sárgáját is. Alaposan kihabosítom. A vajas masszát kézi habverővel összeforgatom a sütőporral elkevert liszt felével, majd óvatosan beleforgatom a fehérjehabot, végül a maradék sütőporos lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítom a masszát.
A gyümölcsöket megszórom 1-2 csipet liszttel, összeforgatom, majd a tésztára szórom. Az előmelegített sütőbe tolom a tepsit, kb. 10 perc elteltével mérsékelem a hőmérsékletet 160-170 °C-ra és tűpróbáig sütöm a piskótát. Kihűtve, (vaníliás) porcukorral megszórva, kisebb kockákra szeletelve kínálom.

Hozzávalók: 200 g puha vaj, 200 g cukor (egy része lehet vaníliás), csipet só, 6 normál méretű tojás, 250 g finomliszt, 10 g sütőpor, 250-350 g meggybefőtt és fekete ribizli (szezonon kívül mirelit és/vagy befőtt, szezonban friss), illetve más tetszőleges gyümölcs, további 1-2 csipet liszt a gyümölcsökre.
Tetszik? A tányér a SütniFőzni.hu-ról származik. :)

Tovább olvasom...

Akácvirág likőr

Egy kis szünet után újra itt - nem mondom, hogy frissen, nem is kipihenten, de egy új recepttel. :) A fotókat nézzétek el légyszi', igaz hétvégén épp egy jó kis bodzázás közben jutott eszembe, hogy fel kellene tenni ezt a likőrt, de persze akácvirágokat elfelejtettem gyűjteni a fotóhoz. :/ Azt pedig végképp nézzétek el, hogy idén valószínűleg már lecsúsztatok az elkészítéséről :( - bár az ország hűvösebb területein lehet, hogy még lehet találni javában virágzó akácfákat. (?)

Először természetesen akácvirágot kell gyűjteni - naaagy mennyiséget. Lehetőleg teljesen kinyílt, illatozó virágokat, amik még nem indultak hervadásnak. Lehetőleg olyan helyről, ahol nem szennyeződtek, így elég csak a rovarokat lerázni a virágokról, mert vízzel leöblíteni nem igazán kellene ezeket.
A virágokat a szárról leszedegetem (egyszerűen egyik kezemmel megfogom a szárat, a másik kezemmel két ujjam közé csippentve az aljától a tetejéig végighúzom az ujjaimat), üvegbe teszem. Hozzákarikázok egy nagyobb citromot (elég vékonyan -fehér rész nélkül- belehámozni a héját, nem szükséges a húsát is beletenni, ha valakinek így szimpatikusabb), majd felöntöm annyi vodkával, ami ellepi a virágokat. Hűtőbe teszem és az üveget naponta felrázva, kb. egy hétig érlelem. Ezalatt a virágok elvesztik fehér színüket, szinte üvegessé válnak - amikor ez megtörténik, leszűrhető.
A szűrés először egy sűrű szövésű szitán/apró lyukú szűrőn történik: a citromot kiveszem, a virágokat pedig alaposan kinyomkodom, több részletben, hogy a lehető legkevesebb vodka maradjon bennük. Másodszor kávéfilteren szűröm át: ezután teljesen áttetsző, tiszta folyadékot kapok, aminek halványsárga színe van. Az akácos vodkát alaposan kitisztított (csírátlanított) üvegbe öntöm, 4-5 dl-enként 10 dkg cukrot adok hozzá - érdemes először kevesebbet, majd miután feloldódik, meg kell kóstolni és ha édesebbre szeretnénk, akkor tovább édesíteni.
Néhány hétig (hónapig) érdemes tovább érlelni, de már "frissen" is finom. Behűtve vagy hűtött pohárban kínálom.

Hozzávalók: akácvirág (sok), vodka (amennyi a virágot ellepi), citrom (1 liter vodkához 1 nagyobb citrom), cukor (1 liter vodkához kb. 200-250 g).
Virágos likőr még: bodzás v1, bodzás v2

Tovább olvasom...

Mogyorótekercs

A tekercs, amiben mogyorókrém lakik. Na nem a csokis bolti változat, hanem egyszerű, főzött, "nagyon mogyorós" krém. A piskóta tetszőlegesen variálható, lehet sima fehér, kakaós vagy darált mogyorós is - ez a tekercs éppen felesben sima és törökmogyorólisztet tartalmaz. Utóbbi miatt a piskóta mintha jobban morzsálódna, mint mondjuk egy sima vaníliás tészta, ez szeletelésnél lehet, hogy kissé gondot okoz(hat), de cserébe egy nagyon mogyoróízű süteményt kapunk - szerintem megéri. ;)

A piskótához a tojásokat szétválasztom, a fehérjéket felverem a sóval és 1-1 evőkanál vaníliás és kristálycukorral. A sárgákat a maradék cukrokkal és a vízzel habosra keverem - ehhez adom a liszteket, majd beleforgatom a fehérjét. Előmelegített sütőben, 150 °C-on, sütőpapíros tepsiben sütöm, ezután rácson kihűtöm. A sütőpapírt úgy húzom le a tésztáról, hogy ha szükséges, előtte finoman lepermetezem vízzel a papírt.
Amíg a piskóta sül és hűl, elkészítem a mogyorókrémet. A mogyorót minél finomabbra érdemes darálni, hogy szeletelésnél a nagyobb darabokban ne akadjon meg a kés, mert akkor tépni fogja a tésztát (ez áll arra az esetre is, ha a piskótatészta maga mogyoróból készülne). A mogyorót most nem kell megpirítani - persze meg lehet, de akkor más lesz az íze és ebben a süteményben pont az a pláne (legalábbis annak, aki szereti), hogy a pirítatlan mogyoró íze dominál. A tojásokat elkeverem először a cukorral, majd a tejet is hozzáadom és tűzre teszem az edényt. Lassú tűzön, állandó keverés mellett felfőzöm, ezután hozzáadom a mogyorót és 1-2 percig ezzel együtt is főzöm. A tüzet elzárom, és a még meleg krémbe dolgozom apránként a vajat - addig keverem-habosítom, amíg lehűl. A piskótát megkenem a krémmel és feltekerem. Folpackba csomagolva teszem a hűtőszekrénybe - néhány óra alatt megdermed. Ezután kicsomagolom és megszórom kakaóporral. Unatkozós változatban: hagyok a krémből a külsejére, dermedés után ezzel vonom be kívülről a tekercset és még pluszban darált mogyoróba is forgatom, de jobb' szeretem egyszerűsíteni. :P :)

Hozzávalók...
...a piskótához: 5 tojás szétválasztva, 2 evőkanál házi vaníliás cukor, 4 evőkanál kristálycukor, 1 evőkanál víz, csipet só, 2-2 evőkanál finom- és Nature Cookta törökmogyoróliszt;
...a töltelékhez: 2 nagy tojás, 10 dkg (por)cukor, 1-2 evőkanál tej, 15 dkg darált törökmogyoró, 20 dkg vaj;
...a tetejére: kakaópor (elhagyható vagy cserélhető darált mogyoróra - lásd a recept végén).

Tovább olvasom...

Medvehagyma krémleves

A legegyszerűbb minimál levesek egyike: gyors, finom, kellemesen medvehagymaízű.

Az újhagymát nagyobb darabokra vágom és megfuttatom az olaj és vaj keverékén. Megtisztítom és felkockázom a burgonyát, a hagymához adom, kissé átforgatom, majd felesben vízzel és zöldségalaplével felöntöm. Kevés sót szórok hozzá és addig főzöm, amíg a krumpli teljesen megpuhul.
Ekkor ha szükséges, még utánasózok, kevés borsot őrölök rá, majd az egészet botmixerrel pépesítem. Újraforralom a levet, elzárom alatta a tűzhelyet. Beleszórom a megmosott, leszárogatott és felaprított medvehagymát, majd ezzel együtt ismét pépesítem a levest. Kész is. :)

Hozzávalók: 2-3 szál újhagyma (zöldjével együtt), 1-1 evőkanál vaj és olaj (a vaj kiváltható olajjal és akkor nem tartalmaz tejterméket a leves), 3 közepes burgonya, 0,5 liter víz és 0,5 liter zöldségalaplé (vagy összesen 1 l víz és egy zöldségleves kocka), kevés só, őrölt bors, ízlés szerint 1-2 csomag medvehagyma.
Ha esetleg sűrű lenne a leves, akkor vízzel, tejjel vagy tejszínnel lehet az újraforralás előtt hígítani, ha pedig híg, akkor 1-2 teáskanál vízben elkevert keményítővel lehet sűríteni.

Tovább olvasom...

Erdélyi Raffaello szelet

Még a húsvéti sütemények tervezése közben kutakodtam az archív :P fotóim között, így fedeztem fel a Raffaello szeletet. Mivel a fotó még 2008-as volt és azóta talán nem is sütöttem újra ezt a sütit, gondoltam éppen ideje lesz terítékre venni - főleg azután, hogy csak az maradt meg bennem vele kapcsolatban, hogy rajtam kívül mindenkinek ízlett. :)) Hát úgy tűnik, hogy hiába kezdtem jobban megkedvelni az utóbbi időben a kókuszt és a diót is, ebben a süteményben a kettő együtt továbbra sem lett a kedvencem, de mivel -mint anno- rajtam kívül -ismét- mindenkinek ízlett a sütemény, íme a recept. Hátha újabb 5 év múlva újra megsütöm. :)

A süteményhez a tésztákat egymás után kell elkészíteni, először a fehéret, majd amíg az sül, addig a barnát. Úgy állítottam össze, mint a piskótát: a tojásfehérjét felvertem, amikor már kemény volt, beleszórtam a cukrot is és azzal együtt vertem nagyon keményre. A kókuszreszeléket (fehér tészta), illetve a diót (barna tészta) elkevertem a többi száraz hozzávalóval, végül összeforgattam a tojáshabbal. Sütőpapírral bélelt tepsiben sütöttem: nekem a kapcsos tepsi bejött, először megsütöttem benne a kókuszos lapot, majd a kerettől elválasztottam és a papírral együtt rácsra húztam. Ezután a tepsit újrapapíroztam és a keretet fordítva kapcsoltam vissza rá, így egyszerűen mosogatás nélkül a tiszta feléhez tudtam simítani a barna tésztát. 180 °C-ra előmelegített sütőben, kb. negyed-negyed óra alatt sültek meg a lapok.
A krémhez a sárgákat alaposan kikevertem a cukrokkal. Hozzáadtam a keményítőt, majd a tejet, ezután tűzre téve sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, ami után (gépi habverővel) habosra kevertem a puha vajjal.
A kapcsos tepsibe rétegeztem a süteményt: alulra került a kókuszos tészta, erre a krém kábé fele, majd a diós tészta, legvégül a maradék krém. A tetejét kókuszreszelékkel szórtam meg. Egy éjszakát állni hagytam, ezután kisebb kockákra szeleteltem és így tálaltam.

Hozzávalók...
...a kókuszos laphoz: 5 tojás fehérje, 150 g cukor, 150 g kókuszreszelék, 30 g rétesliszt, 7-8 g sütőpor;
...a diós laphoz: 5 tojás fehérje, 150 g cukor, 150 g darált dió, 20 g ét kakaópor, 30 g rétesliszt, 7-8 g sütőpor;
...a krémhez: 10 tojás sárgája, 100 g cukor, 50 g házi vaníliás cukor, 40 g étkezési keményítő, 300 ml tej, 250 g vaj;
...a tetejére: kókuszreszelék.

Az eredeti receptet úgy emlékszem még a régi rama.hu-n találtam anno, de úgy 12000 találatot hoz erre a sütire a google, úh. annyira nem vagyok biztos benne... :)

Tovább olvasom...

Áfonyás sajttorta

Előre leszögezem, hogy nem jó helyen jártok, ha a tökéletes sajttorta készítésének minden (vélt) trükkjét szeretnétek megtudni, mert nagy tapasztalattal nem rendelkezem a témában. Ráadásul szerintem még sosem sikerült a nagykönyv szerinti sajttortát megsütnöm (illetve olyat, amit állítólag annak tartanak).

Persze minden viszonyítás kérdése, és a sajttorta elég változatosan elkészíthető, pl. lehet omlós tészta az alapja, vagy egyszerűen vajjal összekevert keksz is. Nekem utóbbi a kedvenc, zéró munkával is siker. A kekszes alapot lehet muffinformába simítani vagy hasábba, tortaformába, én általában az utóbbit alkalmazom. A krém alapja tejszínes sajt+tojás, némi cukor, esetleg egy kis ízesítés: vanília-, narancseszencia, stb. A krém legyen vastag, a tészta meg vékony. Van, amikor csak mascarponét használok, és van amikor a mascarpone mellé egyéb krémsajt kerül, most éppen ún. friss sajt. Ez kicsit sós, tehát egy más ízvilág, mint a mascarpone, de bejön.
Nálam ennyi a lényeg, semmi más. A tortát hajlamos vagyok kissé túlsütni, mert az első alkalommal khmm, hát recept szerint "percre" sütöttem, persze így túl korán került ki a sütőből és érdekes lett a végeredmény, jobb házakban is előfordul az ilyen... :D Szóval azóta inkább később, mint korábban, de eddig még mindegyik nagyon ízlett. :)

A művelet a sütő előmelegítésével kezdődik: kábé 160 °C-ra kapcsolom. A vajat megolvasztom, a kekszet mozsárban megtöröm, a kettőt összekeverem és egy sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába simítom. Hűtőbe teszem.
A krém következik - könnyű megjegyezni: 250 g sajthoz 1 méretes tojást adok. A cukor kóstolás alapján megy bele, teljesen mascarponéból készítve akár el is lehet hagyni, bár én mindig teszek bele valamennyit. A hűtőből előzetesen már kikészített (a szobahőmérséklethez közeli) tojásokkal és sajtokkal dolgozom. A sajtot kikeverem, hozzáadom a porcukrot (kóstolás). Ezután belekeverem a tojásokat, egyiket a másik után, az előzőt mindig teljesen eloszlatva. Ha éppen nem felejtem el, mehet bele 1-2 teáskanál vaníliaeszencia vagy egyéb ízesítő is.
Na itt gyorsan beszúrom, hogy olvasmányaim szerint ezt az egész kavarós műveletet kézi habverővel illik elkövetni, a krémet nem túl(ke)verve, de én géppel szoktam, alacsony fokozaton. Állítólag ha túlkeverjük, akkor reped a torta teteje, de mivel én mindig pakolok valami gyümölcsöt rá, megmondom őszintén, nem nagyon szokott meghatni a kérdés.
A hűtőből kiveszem a kekszalapot, rásimítom a sajtkrémet, a tetejét megszórom fagyasztott (vagy friss) áfonyával (vagy más bogyós gyümölccsel), majd az előmelegített sütőbe tolom. Nem árt egy tepsit a forma alá tenni, nekem legalábbis szokott némi lé szökni a forma illesztéseinél. Addig sütöm, amíg megszilárdul, de a közepe még "remegős" - ez úgy egy óra után szokott bekövetkezni.
A kikapcsolt sütőben, résnyire nyitott ajtónál hagyom hűlni, amíg a sütő kihűl, ezután hűtőbe teszem egy éjszakára. Tálalás előtt hámozom ki a formából és teszem tortatálra.

Hozzávalók egy 18 cm-es formához...
...a kekszalaphoz: 90-100 g keksz (most pontosan 95 g lett, SK mogyoróvajas tallérokat és egy csomag jó reggelt kekszet használtam hozzá), 40-50 g olvasztott vaj (amennyivel éppen összeáll a keksz);
...a krémhez: 250 g mascarpone, 200 g krémsajt (friss sajt, frischkäse), 80 g porcukor (vagy ízlés szerint), 2 egész tojás, kevés vanília eszencia;
...a tetejére: 2 maroknyi (mirelit) fekete áfonya.

Tovább olvasom...

Fonott kalács

Az egyik mumusom. :) Bár én magam a lágyabbra dagasztott (nagyobb folyadéktartalmú) tésztákat jobban kedvelem, rá kellett ébrednem, hogy a fonott keltekhez (briós, kalács) ajánlott keményebb tésztát dagasztani. Még így is hajlamos vagyok több folyadékot beletenni, mint amennyi ezekhez szükséges lenne, ez pedig nem szokott jót tenni a fonásnak :), de azért ha nagyon összeszedem magam, szokott szép fonott kalácsom is sülni.

Kézzel és géppel egyaránt lehet dagasztani: kézzel jobban érezni az állagát, géppel kisebb a munkaigény. :) A tejet meglangyosítom (mikró), a cukrokat elkeverem benne és beleütöm a tojássárgákat is. A lisztben eloszlatom a szárított élesztőt (természetesen friss élesztővel is lehet készíteni) és a sót, a közepébe mélyedést készítek. Ebbe öntöm a cukros-tojásos tejet és elkezdem összedolgozni a tésztát. Amikor már összeállt a tészta és kissé megdolgoztam, apránként hozzáadom a puha vajat is. Ha szükséges, ekkor még igazítok az állagán, majd még 5-10 percig dagasztom, végül lefedve kelni hagyom.
Miután duplájára kelt, 6 egyforma gombócot készítek: ezekből rudakat sodrok és 3-3 darabot lazán (!) összefonva két fonatot készítek. Sütőpapíros tepsire teszem a kalácsokat, és folpackkal/konyharuhával lefedve kelni hagyom. 20-30 perc után elkezdem (melegebb konyhában gyorsabban kel) előmelegíteni a sütőt - amikor eléri a 180-190 °C-ot, a kalácsokat lekenem és a sütőbe (középre) tolom. "Kalácsszínűre" :)) sütöm és rácsra átemelve hagyom kihűlni.

Hozzávalók 2 db kb. 600 g-os kalácshoz: 600 g finomliszt (+az igazításhoz), 7 g szárított élesztő (20 g friss), 80 g kristálycukor, 20 g házi vaníliás cukor, 2 nagy tojássárga (vagy 3 kisebb), csipet só, 300-330 ml langyos tej, 100 g puha vaj, a kenéshez egy tojássárga kevés tejjel elkeverve.
Mi "natúr" szeretjük, de a tésztába lehet pl. narancshéjat reszelni vagy mazsolát, csokicseppet tenni...

Hasonló tésztareceptek a blogon: kefires-vaníliás kalács, briós, lekváros bukta, sütőtökös briós, ökörszem.

Tovább olvasom...

Almás papucs - csaroh

Ezek a sütik a húsvéti kínálat darabjaiként készültek el - Vicuska tette fel a napokban a blogjára és annyira helyesek voltak, hogy be is terveztem a mielőbbi megsütésüket. Aztán amikor a diódarálóm, keresztbe téve a terveimnek, bemondta az unalmast a húsvéti sütögetés közepén, úgy döntöttem, hogy ím' el is érkezett az idejük. A tésztája frissen ropogós volt, másnapra a tárolás következtében megpuhult, de így is-úgy is finom volt nagyon.
Vicuska, nagyon köszönöm a receptet! :)

A tésztát Vicuskához hasonlóan én is előző este állítottam össze, bár azonnal lehet sütni. Ehhez a puha vajat a tálas mixerben habosra kevertem a cukorral, ezután a tojással, majd a tejjel is. A legvégén adtam hozzá a sót és a vanília eszenciát. A gépről levéve hozzászitáltam a lisztet és a sütőport és puha tésztát gyúrtam (nekem ehhez kellett még egy csipetnyi liszt az 500 g-on felül, anélkül ragadt). Folpackba csomagolva hűtőszekrénybe tettem.
Másnap sütés előtt kivettem a hűtőből és hagytam szobahőmérsékleten kissé "kiengedni". Eközben elkészítettem a tölteléket, amihez az almákat megtisztítottam, apróra kockáztam és a vízzel, fahéjjal, cukorral, kardamommal és a leforrázott, lecsepegtetett mazsolával együtt kis lángon megpároltam. Amíg az alma párolódott, száraz serpenyőben megpirítottam a mandulaszeleteket - ezeket a kész almához kevertem és együtt hagytam kihűlni.
A tésztát kb. 3 mm vékonyra nyújtottam, ezután 10-12 cm-es kockákra vágtam, majd ezeket átló mentén feleztem, így egy kockából 2 háromszöget kaptam. A háromszög egyforma száraival párhuzamosan 3-3 bevágást ejtettem (fotó Éva receptjénél), a kihűlt tölteléket a tészta közepére helyeztem és előbb az egyik oldalról, majd a másikról is ráhajtottam a 2 csücskét. Sütőpapíros tepsire sorakoztatva, 180 °C fokos sütőben, kb. 20 perc alatt sültek szép világosra. Kihűtés után porcukrot szitáltam rájuk.

Hozzávalók...
...a tésztához: 200 g puha vaj, 120 g cukor, 2 tojás, 100 ml tej, 8 g sütőpor, csipet só, 2 teásaknál vanília eszencia, 500 g liszt + egy kevés az igazításhoz, nyújtáshoz;
...a töltelékhez: 6 közepes alma (egyenként kb. 200 g-osak), 3 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint), 3 teáskanál őrölt fahéj, 5 szem kardamom (a hüvelyeket eltávolítottam, a magokat mozsárban megtörtem), kb. 50 ml víz, 100 g mazsola, 50-60 g mandulaszelet.
A fenti mennyiségek az eredeti recept duplája - kb. 70 db sütemény lett belőle és egy kevés töltelék kimaradt, de ez persze attól függ, mennyire "tömjük" meg a papucsokat.

Tovább olvasom...

Galambleves

A galamb is minden bizonnyal a megosztó étel kategóriába tartozik - hiszen ha vannak, akik nem esznek marhahúst, szarvast (Bambi), nyulat (Tapsi Hapsi), akkor minden bizonnyal olyanok is akadnak, akik nem esznek galambot. Mondjuk, mert méreténél fogva egészen szánalomra méltó és nincs egy falat hús rajta...na jó, annyi éppen van. :)

A galambleves egészen úgy készül, mint bármelyik szárnyas húsleves. :) Nálam éppen az alábbiak szerint: a megtisztított (toktalan és tollatlan...zsírmirigytelen, fejetlen, lábatlan és belsőségmentes) szárnyasokat megfelelő méretű edénybe tettem és annyi vízzel öntöttem fel, ami ellepte. Közepes tűzön forrásig főztem.
Amíg a víz felforrt, megtisztítottam a zöldségeket. Ezek egészen pontosan lehetnek azok, amiket az ember lánya bármilyen egyéb húslevesbe főz, tehát pl. sárgarépa, fehérrépa, karalábé, zellergumó, paradicsom, paprika, kelkáposzta, kelbimbó, vöröshagyma, fokhagyma, zellerszár, petrezselyemszár...ami akad és ami belefér. A közepes karalábét négy darabba, a nagyobb répát hosszában félbe, a zellergumót vastagabb szeletekre lehet vágni.
Amikor a víz éppen forrni kezdett, a lángot mérsékeltem, a keletkezett habot leszedtem (nem muszáj) és a zöldségeket, valamint a zúzát és a szívet is beletettem. Egész borsot és kevés sót szórtam hozzá és hagytam, éppen a forráspont közelében tartva, lassan főni. A főzés végén lehet a májat is belepottyantani, valamint tovább ízesíteni, pl. szerecsendiót reszelni bele, de én ezt most kihagytam, semmi más nem ízesítette, csak a só, a fekete bors és a sok finom zöldség.
Tésztára szűrve, kevés hús és zöldség kíséretében tálaltam. A galamb húsa is, és a belőle készült leves is nagyon finom, legalább egyszer az életben érdemes megkóstolni, ha sikerül galambhoz jutnotok. ;)

Hozzávalók (4-6 főre): 3 galamb, 4-5 szál sárgarépa, 3 szál fehérrépa, 1 közepes karalábé, kisebb darabka zellergumó, 1 kisebb vöröshagyma, 1 paradicsom, negyed fej kelkáposzta vagy néhány zsenge kelbimbó, néhány szál petrezselyemzöld vagy kisebb zellerszár, só, fekete bors, a tálaláshoz levestészta.

Tovább olvasom...

Fahéjas grízes krémes

Grízes krémes, mézes krémes, mézes zserbó (ezt a nevét mondjuk nem értem, de ez az én bajom) - mind ugyanazt a süteményt takarja. Nálunk legalábbis grízes ez a krémes, igaz, többfelé készítik szimpla lisztes fehér krémmel is, tudjátok olyannal, mint a kozák sapka krémje. Aztán van az a változat, amikor lekvárt tesznek bele, de én úgy nem bírom, így nálam lekvár a közelébe sem mehet ennek a süteménynek. A recept egy változata fent van már a blogon - a jelenlegi a sütő tepsiméretére (nagy családra) van optimalizálva és fahéjas a tésztája...mert a fahéj és a tejbegríz jóbarátok. :)

A tésztához a mézet a vajjal és a cukorral megolvasztom, ezután a többi hozzávalót belekeverve összegyúrom. A sütőt előmelegítem (170 °C), a tésztát három részre osztom és lisztezett deszkán vékony lapokat nyújtok belőlük, amiket a nagytepsi méretére szabok. A leeső széleket újra összegyúrom és kinyújtom egy negyedik lappá (ha nagyon kemény lenne, mikróban lágyítható a tészta). A mézes lapokat a tepsi hátán (sütőpapíron) megsütöm, rácsra csúsztatva kihűtöm.
Amíg sülnek és hűlnek a lapok, megfőzöm a grízes krémet. Ehhez a tejet a vaníliával felforralom, belekeverem a búzadarát, a lisztet és a cukrot, majd sűrűre főzöm. Néhányszor átkeverve hagyom kihűlni. A vajat a porcukorral és egy kortynyi rummal habosra keverem, ezután hozzádolgozom a kihűlt tejbegrízt is, végül három részre osztva rétegezem a lapokkal (a legfelső lap "üresen" marad). A süteményt behűtöm (ha nincs ekkora hely a hűtőben, megteszi egy hideg kamra is), végül csokoládéval vonom be a tetejét (hagyományosan csokimáz simul rá). A csoki dermedése után forró (vízbe mártott) késsel vékony, hosszúkás szeletekre vágom.

Még több mézeslapos sütemény a blogon: Zsuzsi szelet, Vali szelet.

Hozzávalók (a sütő nagytepsijéhez)...
...a tésztához: 750 g liszt, 12 g (2 teáskanál) szódabikarbóna, 3 nagy (!) tojás, 125 g vaj, 200 g méz, 200 g cukor, 8 g (2 teáskanál) őrölt fahéj, csipet só;
...a krémhez: 1,5 l tej, 1 vaníliarúd, 150 g búzadara, 50 g liszt, 50 g cukor, 250 g vaj, rum vagy -aroma ízlés szerint, kb. 150 g porcukor;
...a bevonáshoz: 250-300 g csokoládé, 3-4 evőkanál olaj vagy tetszőleges csokimáz.

Tovább olvasom...

Ghí - tisztított vaj

Ghít először finom, frissen sült, mindenféle magokkal gazdagított kenyérre kenve ettem - már akkor tudtam, hogy barátok leszünk. Érdekes, hogy bár egy egész és nagyon tartalmas hétvégét töltöttünk akkor néhány ismerőssel, mégis a sok-sok apró emlékmorzsa közül bennem az az első étkezés maradt meg legélénkebben, amikor éjszaka megérkeztünk és a házigazdánk friss ghís kenyérrel várt minket. Na jó, azért a parázson járás (francokat, az inkább futás volt) is eléggé emlékezetes maradt. :)
Azóta időnként nekifutok és készítek: többnyire főzéshez vagy ízesítéshez használom, férjem például ghível szereti legjobban a pattogatott kukoricát :)), de nemrég ebből készítettem gyerkőcöm kényes bőrére testápolót is. Amellett, hogy a ghí finom, a recept jól jön, amikor ráébredek, hogy nem fog elfogyni a havi bevásárolt vajmennyiség, ugyanis a fagyasztás mellett a tisztítással is meghosszabbítható a vaj élettartama.

A "recept" nagyon egyszerű, és gyanítom mindenhol ezt a folyamatot írják le. :) Én mindig hasonló, viszonylag kis adagot készítek egyszerre. A tűzhely legkisebb rózsájára teszek egy vastagabb talpú edénykét, ebbe helyezem a vajat és megolvasztom. Ha van lángterelő, érdemes azt is használni - nekem még nem sikerült megtalálnom belőle az "igazit". A lángot a lehető legkisebbre állítom és fedő nélkül hagyom, hogy a vaj szép lassan megtisztuljon. Kevergetni nem szoktam, csupán néha ránézek és esetleg az edény körkörös mozgatásával ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e. A tisztítás alatt a vajban lévő víz elpárolog, a fehérje pedig kicsapódik (az edény aljára és a zsír tetejére). Ha nagyon ráérek, időnként lehabozom a tetejét, ha nem annyira, akkor ezzel sem foglalkozom, tökéletes lesz így is, úgy is.
Amikor már nem nagyokat rotyog és böfög, hanem finom kis buborékok pattognak a tetején, jó eséllyel elkészült. Legkésőbb ekkor már biztosan lehabozom és ha a zsír teljesen áttetsző, aranyszínű folyadék, akkor óvatosan egy üvegbe szűröm (amíg nem tökéletesen tiszta, hanem csak egy kicsit is opálos, addig hagyni kell a tűzön). A szűréshez én tiszta textilpelust használok, vannak kifejezetten erre használt "pelenkanegyedeim" :), de természetesen sűrű szövésű szűrőt is lehet alkalmazni. A lényeg, hogy a kicsapódott maradványok lehetőleg egyáltalán ne kerüljenek át a szűrt zsírba.
Az üveget lefedve én a hűtőszekrény tetején tárolom, de természetesen hűtőbe is lehet tenni. Elvileg nehezen romlik, nálam még sosem fordult ilyen elő. Hőmérséklettől függően az állaga lehet egészen folyékony, zsírszerű, vagy éppen krémes, hűtve viszont irtó kemény és nem is lágyul egyhamar.

Hozzávalók: sózatlan vaj.
Márkázottat használok (kisebb a víztartalma és elvileg kicsit magasabb a zsírtartalma, mint a teavajnak). Nálam rendszerint úgy 35-40 dkg készül egyszerre, ez a mennyiség tisztítva kb. egy Nutellás üvegbe fér bele, ha esetleg egy kicsi kimarad, azt rögtön feláldozzuk egy pattogatott kukoricára. ;)

Tovább olvasom...

Fahéjas keksz

Család szerint tejbegrízkeksz. Hogy miért? Mert ez a keksz hozza a tipikus retro tejbegrízérzést...tudjátok, azt, amikor nem édesítitek főzésnél a grízt, hanem utólag szórjátok meg kristálycukorral. :) Mmmm! Belül puha és omlós, kívül viszont finoman (és fahéjasan) ropogós. ;)

Így készült: a puha vajat és a nádcukrot (tálas) mixerrel habosítani kezdtem. Néhány perc után beleütöttem egy tojást is, majd sorban belekerült a só, a vaníliakivonat, valamint a fahéj. Legvégül - immár kézzel - néhány mozdulattal a sütőporos lisztet is beledolgoztam.
Tenyereim között aprócska golyócskákat görgettem: olyan kisebb diónyi méretűeket. Ezeket meghempergettem a fahéjas cukorban, sütőpapíros tepsire tettem, finoman lelapítottam, végül 170 °C-on úgy 10 perc alatt készre sütöttem.

Az eredetije szepy recept, kööösziii! :)

Kóstoljátok meg melegen is úgy, hogy a tetejére egy nagy tejszínhabkupacot nyomtok és hamm - na az az igazán tuti! :))) Persze kihűlve is szuper, csomagolni is lehet belőlük a gyerkőcnek a suliba (lánykám és a barátai legalábbis díjazni szokták az ilyesmit). Fahéjrajongóknak pedig abszolút kötelező darab!

Hozzávalók: 110 g vaj, 140 g világosbarna nádcukor, 1 (igen) nagy házi tojás, csipet só, 2-3 teáskanál vaníliakivonat, 1 csapott teáskanál őrölt fahéj, 1 púpozott teáskanál sütőpor, 320-340 g liszt, továbbá a forgatáshoz kb. 10 g őrölt fahéj és 30 g kristálycukor.

Tovább olvasom...

Sajttekercs

A sajttekercs a húsvéti hidegtál egyik legmutatósabb eleme lehet, és nem is bonyolult elkészíteni, csak nem szabad elfelejteni időben összerakni. Állandó eleme a sajt :D, a belevalókat viszont ízlés szerint lehet variálni. Én most egy egyszerű sajtkrémes változatot hoztam: egy kis tejszínes tormával ízesítettem, továbbá jó minőségű, magas hústartalmú "sonkát" választottam a rétegezéshez, de akár a húsvéti füstölt sonkát is bele lehet csempészni, csak ekkor vigyázni kell a krém ízesítésével, hogy ne legyen majd túl sós a tekercs.

A sajttekercs alapja lágyított és ezután vékonyra nyújtott sajttömb - esetemben trappista. Egy edényben vizet forralok, és a lobogva forró vízbe eresztem a sajttömböt, amit előtte egy nejlonzacskóba zárok (nem muszáj bezacsizni, de nekem így egyszerűbb). Pár percig főzöm (amíg újra felforr a víz), majd lezárom a tűzhelyet és lefedve állni hagyom a vízben a sajtot. 30-40 perc alatt formázható, lágy sajttá alakul.
Amíg a sajt a vízben lubickol, elkészítem a tölteléket: a tejszínes krémsajtokat kikeverem a puha vajjal, az aprított újhagymával, sóval, frissen őrölt borssal ízesítem, hozzákeverem a tejszínes (vagy ecetes) tormát, végül beleforgatom az apróra vágott kemény tojásokat.
A lágy sajtot kiveszem a vízből, a zacskóból, majd alufólián vékonyra (3-5 mm) nyújtom (vigyázz, meleg!). A sajtot megkenem a krémmel, ráteszem a sonkaszeleteket, majd a tekercset a fólia segítségével bejgliszerűen feltekerem. Folpackba csomagolva hűtőbe teszem a tekercset 12-24 órára.
Tálalás előtt vékonyra szeletelem. Magában vagy a húsvéti sonkához, de pl. rántott húsok, fasírozottak kísérőjeként is nagyon finom.

Hozzávalók 1 tekercshez (sok lesz belőle, de kisebb mennyiségben nem célszerű készíteni): 500-700 g sajt (trappista), 200 g tejszínes sajtkrém (tömlős camping/medve, frischkäse...), 50 g puha vaj, 100-150 g -tejszínes- tormakrém (aki nem szereti, hagyja el és helyettesítse további 100 g tejszínes sajttal), 1-2 szál újhagyma, só, őrölt bors, 3 kemény tojás, 10-15 szelet sonka (mérettől függ, a kinyújtott sajt felületét kell nagyjából lefedni vele).

Tovább olvasom...

Csirketorta

A csirkével rakott csirke. :) Közismert recept, nem is bonyolult, ízléstől és alapanyagtól függően jól variálható - és most jött el az ideje, hogy felkerüljön.
Többféleképpen próbáltam már elkészíteni, több-kevesebb tejföllel/tejszínnel (is) rétegezve, de végül a legjobban ez a "száraz" változat vált be, ugyanis ez szeletelhető a legszebben. Attól függetlenül, hogy a fenti síkosítók közül egyik sem kerül bele, maga az étel még nem lesz száraz, viszont jól néz ki a tálalásnál is.

Kell hozzá csirkemell és sajt. Sok mell és sok-sok sajt. Na meg némi szalonna és egyéb ez+az. A művelet a forma kibélelésével kezdődik - ha tortaformát szeretnék, kör alakú edénybe tenném, de nem szeretném - marad a hasáb. Nekem bejön a széthúzható kenyérsütő forma, de más hasonló eszköz is használható. A formát tehát kibélelem: szalonnával. Húsos, vékonyra szeletelt füstölt bacont érdemes venni hozzá. A szalonnával úgy bélelem ki a formát, hogy kissé "rálógjanak" egymásra a szeletek, és a rétegezés után a szeletek visszahajthatóak legyenek majd a "torta" tetejére.
A csirkemellet szép vékony szeletekre vágom, finoman sózom és borsozom. A tojásokat felverem, liszttel, csipet sóval, és kevés tejjel vagy tejszínnel palacsintasűrűségű tésztát készítek. Ebben forgatom meg a csirkemellszeleteket a rétegezéshez. A baconre egy sor reszelt sajtot szórok, erre egy sor csirkemell, majd újabb sor sajt-csirkemell-sajt-... kerül, amíg a hozzávalók tartanak. Voltaképpen olyan, mintha liszt+tojás+sajttal "paníroznám" a húst, csak így kicsit egyszerűbb. A rétegezéshez lehet pluszban pl. sonkaszeleteket vagy kolbászt is használni, így variálva az ízvilágot, de én szeretem 1-2 sor tömlős sajttal is "turbózni" (1 tömlő=1 sor sajt helyett mehet bele).
Amikor elfogynak a hozzávalók, a bacont visszahajtom és ha szükséges, fektetek további szeleteket is a tetejére, majd előmelegített sütőbe (190-200 °C) tolom a formát. Nem szükséges letakarni, de aki úgy gondolja, hogy túl sok a réteg és nem fog átsülni, az megteheti. Addig sütöm, amíg a bacon szépen megpirul és egy sasliknyárssal gond nélkül át tudom döfni a rétegeket. Ekkor, ha van lé alatta, azt óvatosan leöntöm (amennyire tudom), majd a csirketortát arra a - hőálló - tálra fordítom át, amiben végül tálalni fogom (így felülre kerül a még pirulatlan bacon). Visszatolom a sütőbe és megpirítom a szalonnát a tetején is.
Tálalás előtt hagyom 15-20 percig állni és csak ezután szeletelem fel.

Hozzávalók 6 személyre: 300-350 g füstölt bacon, 2 közepes méretű filézett csirkemell (össz. 900-1000 g), 3 tojás, 3 evőkanál liszt, só, bors, 50-100 ml tej vagy tejszín, 1-2 tömlős sajt (lehet ízesített is; elhagyható), 400-500 g reszelt sajt (nekünk bevált a trappista és egy kis füstölt karaván kombinációja).

Tovább olvasom...

Mogyoróvajas-kakaóbabos keksz

Mogyoróvaj.
A párom villámgyorsan jutott el az "ez de rossz"-tól (1. kanál), a "hmm, nem is olyan rossz"-on (2. kanál) és a "teee, ez egész jó"-n (3. kanál) át, a "hát ez tök jó"-ig (4. kanál). Ezen a ponton kanál el és jöhet a süti - majd egyszer elmélyedek a témában és kitalálom, hogy melyik a kevésbé hízókúrás. :P
A süti igen jó darab, elsőre nem mertem eltúlozni benne a mogyoróvajat és így nagyon kellemes lett, nekem pláne, mivel az egyik személyes kedvencemet (kakaóbab) társítottam mellé. :)

Mondtam már ugye, hogy jó kis süti? Kell egy tálas mixer és akkor még munka sem sok van vele. Elsőként bekapcsolom a sütőt (190 °C) - amíg bemelegszik, éppen elkészülök.
A mixer táljába mérem a puha vajat és a cukrokat, majd alacsony fokozaton, a gép habverőivel dolgoztatni kezdem. Amikor már kellemesen kihabosodik, beleütöm a tojást és hagyom tovább dolgozni a gépet. Közben mehet bele a vaníliakivonat, majd a mogyoróvaj, ezután a forró vízbe kevert szóda, legvégül a liszt és a kakaóbab.
Két kis teáskanállal kisebb diónyi gombócokat rakosgatok a sütőpapírral bélelt tepsikbe (2-3 ujjnyi távolságot nem árt tartani, mert terülnek) és egymás után, kb. 8-10 perc alatt, kisütöm a sütiket (érdemes hagyni, hogy szép színt kapjanak, akkor ropogósabbak lesznek). Rácson hagyom kihűlni.

Hozzávalók 36-40 kisebb kekszhez: 110 g vaj, 75 g nádcukor, 75 g kristálycukor, 1 közepes tojás, 2 teáskanál vaníliakivonat, 100 g mogyoróvaj, 1/2 teáskanál szódabikarbóna 2 teáskanál forró vízben elkeverve, 150 g finomliszt, 20 g pirított-tört kakaóbab.

Tovább olvasom...

Bamako pohár

Nagyobbik csipetkém szülinapi vacsorájára készült gyümölcstorta ebben az ízvilágban, pohárba csak a "maradék" került. Először nem terveztem feltenni a receptet, de gyanús, hogy (szegééény :P) nővérem az információhiánytól nem tudott aludni az éjjel, így nem ússzátok meg... :))

Kókuszpuding: a kókusztejet a cukrokkal és a reszelt citromhéjjal felforraltam. A tejben csomómentesre kevertem a keményítőt, majd hozzácsorgattam a kókusztejhez. Besűrítettem. Ha csak pohárba kerül, akkor rögtön beletölthető - nálam most csak langyosan ment pohárba, mert egy része előbb piskótára simult. A puding a(z arany)barna nádcukortól és a házi vaníliás cukortól ilyen "érdekes" színű, akit ez zavar, használjon fehér cukrot és fél vaníliarúd kikapart magocskáit, akkor ez a réteg fehér lesz.
Mangózselé: friss mangóból és lime-mal terveztem, persze - Murphy - egyiket sem kaptam. Maradt a konzerv és a citrom. (Konzervet sem kaptam, de az "mindig van itthon". :P) A konzerv mangót levével együtt egy kisebb edénykébe csobbantottam, botmixerrel pépesítettem. Melegíteni kezdtem, közben hozzácsorgattam a citrom (jobb esetben lime) levét. A zselatinlapokat hideg vízbe áztattam. Amikor a mangópüré felforrt, elzártam alatta a lángot, a beáztatott zselatinból kinyomkodtam a vizet és egy kézi habverővel elkevertem a forró pürében. Langyosra hűtöttem.
Gyümölcstortaként nagyon könnyű elképzelni: "sima" piskóta, rajta a kókuszpuding, egy sor vékonyra szeletelt banánkarikákkal kirakva, majd mangózselé. Pohárdesszertként a sorrend ugyanez, mínusz a piskóta. Voilà. :)

Hozzávalók 6 személyre:
...a kókuszpudinghoz: 1 konzerv krémes kókusztej (400 ml), 1 evőkanál házi vaníliás cukor, 3-4 evőkanál nádcukor (vagy összesen 80-100 g tetszőleges cukor és fél rúd vanília kikapart magjai), fél lime/citrom héja reszelve (elsősorban lime), 100 ml tej (lehet ez is kókusztej), 40 g étkezési keményítő;
...a mangózseléhez: 1 konzerv mangó (vagy 250 g friss mangóhús, kb. 150 ml víz, esetleg cukor, ha szükséges), 3 lap zselatin (=fél csomag=5 g), 1-2 evőkanál lime-/citromlé (itt is: jobb a lime);
...a két réteg közé: 1 banán vékony karikákra vágva.

Tovább olvasom...

Mini répatorták

Hamarosan itt a húsvét és nekem már mocorognak a gondolataim az idei sütemények körül. Ezek a mini répatorták tökéletesek az ünnepre, de úgy egyébként az év bármely napjára is: finom, puha sütemény, édes krémsajttal - vagy anélkül - a tetején. Nagyon gyorsan elkészíthető, kis munkával mutatóssá tehető és tortaformában, vagy tepsiben is megsüthető...ő-ő-ő. :)

A recept eredetije Szepytől származik (kööösziii!), bátran készítsétek el: én az utóbbi években már többször megsütöttem, és az eddig kipróbált répatorták közül ez a recept vált be leginkább. A lenti változat csak apróságokban tér el Szepyétől és tucatnyi muffinra van szabva.

A sütőt előmelegítem (170-180 °C), a répát meghámozom és kis lyukú reszelőn lereszelem. A lisztbe belekeverem a sütőport, a szódát és a fahéjat. 

A cukrokat alaposan kikeverem a tojásokkal és az olajjal, ebbe keverem bele először a reszelt sárgarépát, majd a lisztes keveréket. (A liszt mennyiségét lehet, hogy némileg korrigálni kell, a tojások méretétől és a répa nedvességétől függően.)

A masszát papírral bélelt (vagy vajazott-lisztezett) muffinformákba kanalazom (a formák kb. 3/4-éig érjen) és az előmelegített sütőben tűpróbáig sütöm (nagyjából fél óra). A formákból kiszedve, rácson hűtöm ki a muffinokat.

Amíg a sütemények hűlnek, el lehet játszadozni a dekorációval: a képen látható tortácskákhoz marcipánt színezek és abból készítek kis répákat. A krémsajtot a puha vajjal és a cukrokkal alaposan kikeverem, habzsákba kanalazom és így díszítem a teljesen kihűlt muffinok tetejét, végül 1-1 répácskát nyomok a krémbe. Hűtőben tárolandó, de ha a krémet lehagyom, hűtés nélkül is elvan.

Hozzávalók 1 tucat tortácskához (vagy 10 nagyhoz, vagy sokkal több kicsihez)...

...a muffinhoz: 220 g sárgarépa (tisztított, reszelt súly), 110 g nádcukor (ebből 30-40 g sötétbarna, nádmelaszos), 2 nagy házi tojás, 100 g olaj, kb. 180 g finomliszt (nedvességfüggő), 4 g sütőpor, 2-3 g szódabikarbóna, 4 g őrölt fahéj;

...a sajtkrémhez (felezhető, elhagyható - a mennyiség a 12 muffin tetejére elég): 200 g tejszínes krémsajt (eredetileg Philadelphia, de lehet más tejszínes sajt is, pl. mascarpone...), 120 g (vagy ízlés szerint) porcukor, kevés vaníliás cukor vagy vanília eszencia, 100 g vaj;

...a díszítéshez: marcipán vagy fondant répák - a 12 kis répához én kb. 30-40 g marcipánt és némi ételfestéket használtam fel.

Tovább olvasom...

Almás-rebarbarás kőttes

Almás sütit terveztem, de eszembe jutott, hogy milyen régen sütöttem utoljára kelt pitét, így inkább ezt készítettem. Egy kis rebarbarával, kardamommal megbolondítva...uhh, nagyon finom lett! Mivel nem édesítettem túlságosan, így kellemes, üde lett a töltelék, de persze kifejezetten édesre készítve is nagyon finom lehet.

A tészta hozzávalóit alaposan megdagasztottam (a puha vajat csak a végén dolgoztam a tésztába), majd lefedve duplájára kelesztettem. Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket, ami nálam most roppant egyszerűen készült, ugyanis az alma már fahéjjal és cukorral párolva pihent a fagyasztóban, így azt csak kiolvasztottam és a vaníliás cukorral megpárolt rebarbarához kevertem. Pluszban kardamommal fűszereztem, de gyömbérrel is nagyon finom, érdemes kipróbálni. (Ha nincs frigós tartalék, akkor az almát meghámozom, lereszelem, cukorral és fahéjjal megszórom, majd fél-egy óra után levétől kissé kinyomkodom és így teszem a rebarbarához.)
A megkelt tésztát két cipóra osztottam, az elsőt kinyújtottam és sütőpapíros tepsibe tettem. Ezt megszórtam egy kis zsemlemorzsával (kekszmorzsa is lehet), ráterítettem a tölteléket, amit szintén meghintettem morzsával. Kinyújtottam a második lapot és befedtem vele a süteményt. Megszurkáltam villával és kb. fél órán keresztül kelni hagytam, közben előmelegítettem a sütőt is 170-180 °C-ra. Mielőtt sütőbe toltam, felvert tojással kentem meg a pite tetejét, majd szép pirulósra sütöttem.
Nekem lágy maradt a töltelékem, engem nem zavar, sőt, nekem így finom :), de aki tömörebb, kevésé folyós töltelékre vágyik, az bele is keverhet egy kis zsemlemorzsát, vagy alaposan ki kell nyomkodni az almát a levétől, hogy minél kevesebb nedvesség kerüljön a töltelékbe.

Hozzávalók...
...a tésztához: 200 g natúr joghurt, 60-70 ml tej, 6 dkg méz (vagy cukor), 20-22 g élesztő, 2 tojás sárgája, csipet só, 250 g rétesliszt, 250 g finomliszt, 70 g lágy vaj;
...a töltelékhez: kb. 1200 g alma (vagy kb. 800-1000 g mirelit-párolva), kb. 600 g rebarbara (mirelit), (vaníliás) cukor, kardamom, őrölt fahéj;
...továbbá: a nyújtáshoz liszt, szükség szerint zsemlemorzsa, a tetejére egy tojás.

Tovább olvasom...

Szárzeller krémleves

A gumós zellert kevésbé, ellenben a halványított zellert nagyon bírom. Szerencsére időnként kapható nálunk is, így ebből készítettem krémlevest a hétvégén a vendégeinknek - részemről napokig ellennék vele. :)

A zellerszárakat megmosom, a legbelső néhány, vékonyabb szárat félreteszem, a külső, vastagabb szárakat nagyobb darabokra vágom, majd 1-2 evőkanál vajon párolni kezdem. Közben a krumplit meghámozom, feldarabolom, és a zellerhez keverem. Felöntöm annyi vízzel, ami éppen ellepi, kevés ételízesítőt adok hozzá, sót és borsot, esetleg egy kis chilipelyhet őrölök bele. Fedő alatt puhára főzöm.
Amikor a zöldségek megpuhulnak, botmixerrel pépesítem a levest, ezután annyi tejjel öntöm fel, amennyivel kellemesen krémes lesz - a hígítás opcionális: lehet hígabbra és lehet sűrűbbre is készíteni, kinek melyik szimpatikusabb. Ha szükséges, még ízesítem, majd addig főzöm, amíg éppen felforr.
Levesbetétként a maradék zellerszárat apró csíkokra vágom, de lehet kenyérkockákat is pirítani bele, illetve most éppen diós kenyeret sütöttem és azt ettük frissen, langyosan hozzá, szerintem nagyon finom volt vele. :)

Hozzávalók: 1 angol/halványított zeller (kb. 500 g), 3 közepes-nagyobb burgonya (lehet kevesebbet is belefőzni, ha valaki intenzívebb zellerízre vágyna, illetve el is lehet hagyni, de ekkor keményítővel sűríteni kell a végén a levest), 1 evőkanál vaj (vagy olaj), só, bors, chilipehely, 1-2 teáskanál ételízesítő (vegamix), víz és tej.

Tovább olvasom...

Puncstekercs

Nagyon szeretem a puncstortát, de készíteni ritkán szoktam. Egyrészt mert macerásnak tartom a súlyozgatást, másrészt tortát én többnyire csak valamilyen alkalomra készítek és az utóbbi időben nem nagyon van lehetőségem 1-2 óránál többet szánni egy-egy darabra. Ezt a tekercset a torta kiváltására találtam ki: egyszerű, ugyanakkor finom és szerintem ünnepekre is tökéletesen megfelelő sütemény, ami még maradékhasznosításra is kiváló. Most a múltkor bejegyzett kozák sapka tésztamaradékát használtam fel hozzá, de adott esetben bármilyen piskótaszélből, vagy formatorták leeső tésztájából elkészíthető. Egyéb tulajdonsága, hogy jól variálható, én legalábbis készítésekor az éppen adott alapanyagokhoz szoktam igazodni és mindig finom lesz.

Amit feltétlenül el kell hozzá készítenem, az a tekercs alaptésztája. Ezt a sütő gyári tepsiméretéhez igazítom: 5 tojásból, kevés liszttel készítve tökéletes lesz. A tojásokat a piskótához szétválasztom, a fehérjéket felverem a sóval és 1-1 evőkanál vaníliás és kristálycukorral. A sárgákat a maradék cukrokkal és egy evőkanál vízzel keverem jó habosra - ehhez adom a lisztet, majd beleforgatom a fehérjét. Ha kevés (csak kb. fele mennyiségű) liszttel készül a piskóta, akkor nem kell feltekerni a sütés után, mert nagyon jó puha, könnyen alakítható marad kihűlés közben is, de persze arra azért figyelni kell, hogy ne száradjon ki sütés közben, mert törni fog. Előmelegített sütőben, 150 °C-on, sütőpapíros tepsiben sütöm (csak a tepsi alján legyen papír, az oldalára ne hajoljon fel és habkártyával egyenletesen kell elteríteni a tésztát úgy, hogy a tepsi oldalához is hozzáérjen), ezután rácson kihűtöm. A sütőpapírt úgy húzom le róla, hogy ha szükséges, előtte lepermetezem vízzel a papírt, de többnyire enélkül is simán le lehet húzni.
A töltelékhez a piskótát amennyire tudom, kézzel összemorzsolom. Cukorból és vízből szirupot készítek - ezt nem kell sűrűre forralni, voltaképpen forrás után 1-2 perccel már jó is. A szirupot ízesítem: lehet egy kis citromhéjat belereszelni és 1-2 evőkanál citromlevet belefacsarni, de én pl. nagyon szeretem az aszalt meggyet, abból szoktam beletenni egy keveset, illetve rumot vagy rumaromát adok hozzá. Ha a piskóta fehér, akkor a szirupot lehet málnaszörppel, céklaporral vagy ételfestékkel színezni, most én kakaós piskótából készítettem, így értelemszerűen ez kimaradt. A szirupot a piskótára csorgatom és kézzel összegyúrom-morzsolom. Annyi szirup kell bele, amivel már nem lesz száraz, de még nem is lehet egy gombócba összeállítani a piskótamaradékot...szóval olyasmi legyen az állaga, mint a kókuszgolyó kekszmasszája, mielőtt hozzáadnátok az utolsó 2 evőkanál lekvárt. :D

A piskótaalapot sárgabaracklekvárral megkenem, majd erre teszem a tölteléket. Nem lesz kenhető, de szép egyenletesen el lehet teríteni és kézzel finoman lehet "tömöríteni" is. A tölteléket úgy szoktam elosztani, hogy ne érjen ki a tészta végéig, így feltekerésnél a lekváros rész szépen megtapad a tekercs végén. Szorosan feltekerem, ezután egyszerűen sütőpapírral körbetekerem és így teszem hűtőbe 1-2 órára.
A papírból kitekerve az igazi puncstortához hasonlóan be lehet vonni fondanttal, de mivel nekem nincs lehetőségem táblázni, így nem igazán szeretek fondantot készíteni házilag: ez esetben a legegyszerűbb megoldás a porcukor, amit egy kis céklaporral színezve szórok szép vastagon a tekercsre.

Hozzávalók...
...a piskótához: 5 nagy tojás szétválasztva, 2 evőkanál házi vaníliás cukor, 4 evőkanál kristálycukor, 1 evőkanál víz, csipet só, 3 nagyon púpos evőkanál liszt (vagy 4 normál);
...a töltelékhez: kb. 400 g piskótamaradék, 100 ml víz+100 g cukorból szirup (a piskótától függ, hogy kell-e az egész mennyiség), ízlés szerint: reszelt citromhéj, 1-2 evőkanál citromlé, málnaszörp, rum vagy rumaroma, ételszínezék, maréknyi aszalt meggy;

...a kenéshez: sárgabaracklekvár ízlés szerint (egy 7 dl-es üveg harmada-fele szokott rákerülni);
...a tetejére: céklaporral vagy por alapú ételszínezékkel színezett porcukor.

Tovább olvasom...

Kozák sapka

Sütiii! Az az igazán macerás, nem szeretem csinálni süti. :) És hogy ne is spóroljak a munkával: mindig a legkisebb kiszúrómmal készítem, így aztán biztosan nem lesz kedvem újabb néhány évig nekiállni. :P Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 2008 vagy 2009 húsvétján sütöttem utoljára. :))

Kakaós piskótát készítek. Teljes nyugalommal használhatjátok a bevált receptet, csak a mennyiségeket vegyétek figyelembe - egy sütőtepsi, kb. 2-3 cm magas kakaós piskótára van szükség. Én vizes piskótát készítek, hagyományos (tojás szétválasztásos) módszerrel, de ez opcionális. Amíg a piskóta sül, elkészítem a krémet: ehhez a tej 2/3 részét felforralom, a maradék egyharmadban elkeverem a lisztet és a vaníliás cukrot, majd a forró tejbe belekeverve sűrűre főzöm. Miután kihűlt, a puha vajat kihabosítom, hozzáadom a porcukrot és a főzött krémet és az egészet habosra dolgozom.
A piskótát tetszés szerinti méretű pogácsaszaggatóval kiszúrom. Én a legkisebb, 3 cm átmérőjűt használom, de ez opcionális (túl nagyra azért nem érdemes szúrni). A piskótapogácsákat félbe, azaz két korongra vágom, az egyik korongra krémet kenek, a másikat hozzáragasztom, majd körben az oldalát is bekenem a vajkrémmel. Ezután kókuszreszelékbe forgatom és az egyenletesebb lapjával felfelé tálcára teszem. Ha a tálca megtelik, hűtőbe teszem kb. 30 percre, és egy másik tálcával folytatom a munkát.
Amikor már az összes süteményt bekrémeztem és bekókuszoztam, mindegyik tetejét olvasztott csokoládéval zárom le. Tálalásig hűtőben tárolom, de kínálás előtt 30 perccel érdemes kivenni a frigóból, hogy a fogyasztáskor már ne legyen hűtőhideg.
Hagyományosan ünnepi sütemény: lakodalmak, születés- és névnapok, illetve a keresztény ünnepek alkalmával szokott a vendégek elé kerülni. Sokan hólabdaként ismerik, de nálunk a hólabda fehér: hasonlóan készül, csak sima piskótából, és krém+kókuszreszelék van a tetején is - azaz kívül-belül fehér, mint a hó...majdnem. :) ...emellett ismerek másmilyen hólabdát is, majd egyszer megmutatom nektek. ;)

Hozzávalók 6 tucathoz - vagy nagyobb méretben kevesebbhez...
...a piskótához: 8 M tojás szétválasztva, a fehérjékhez 8 evőkanál (160 g) cukor, továbbá: a sárgákhoz 8 evőkanál (160 g) cukor, 8 evőkanál forró víz, 12 púpozott evőkanál (~210 g) liszt, 4 evőkanál (30 g) kakaópor, csipet só, 10 g sütőpor;
...a krémhez: 400+200 ml tej, 2 evőkanál házi vaníliás cukor, 150 g rétesliszt, 200 g vaj, 150 g porcukor;
...a mázhoz: 150 g étcsokoládé, 1-2 evőkanál olaj;
...továbbá: 150-200 g kókuszreszelék (apróbb).

Tovább olvasom...