Sajtos-paradicsomos pogácsák

Parmezánnal és aszalt paradicsommal tekert pogácsacsigák - csigapogácsák. :) Mivel (inkább) gyerkőcöknek készült, hogy ne maszatolják nagyon össze magukat, Raindroptól hoztam hozzá a pálcikák ötletét (köszi Rainy!) - gondolom nem szükséges mondanom, hogy bejött. :))

Az élesztőt felfuttattam a cukrozott tejben, majd a tésztát kézzel összeállítottam. Kelesztőtálba tettem és hűtőben pihentettem egy éjszakán át. Másnap kivettem és szobahőmérsékleten hagytam akklimatizálódni (2-3 óra).

Lisztezett deszkán vékony téglalapot nyújtottam a tésztából. Ezt megkentem - finomra aprított - aszalt paradicsommal kikevert puha vajjal, és kevés házi ketchuppal (tényleg csak egy picivel). Megszórtam a sajttal és feltekertem. Kisujjnyira szeletelve, pálcikára tűzve (elhagyható :D), sütőpapíros tepsiben letakarva várták, amíg a sütő előmelegedett (200-210 °C), ahol aztán kb. negyed óra alatt szépre pirultak.

Hozzávalók...
...a tésztához: 200 g rétesliszt, 200 g finom liszt, 1 csapott evőkanál só, 100 g vaj, 3 tojás sárgája, 50 ml tej, 1 teáskanál cukor, 2 dkg élesztő, 4 evőkanál (100 g) 20%-os tejföl (illetve amennyivel összeáll a tészta), 6-7 dkg reszelt trappista;
...a töltéshez: 100 g vaj, 8-10 db fűszeres olajban érlelt aszalt paradicsom, 3-4 evőkanál ketchup, 1 nagy marék reszelt parmezán;
...továbbá: liszt a nyújtáshoz, bambusz- vagy hurkapálcák.

Tovább olvasom...

Diós-barackos (zserbó) golyócskák

A hétvégén iskolai rendezvényen jártunk, arra készültek ezek a golyócskák. Eredetileg csokival bevont zserbógolyónak szántam őket, de a csokiburkolás...khmmm, mondjuk úgy, hogy nem igazán akart összejönni, így csak ilyen kis csupasz gömbök kerekedtek, némi csoki dekor(?)ral a gyerekek kedvéért.

Az aszalt sárgabarackot forró vízbe áztattam egy órára, majd lecsepegtettem. A diót késes robotban megőröltem (darálóval is ledarálható természetesen), majd félretettem. A lecsepegtetett barackot - szintén a robotgéppel - összeaprítottam, ezután hozzáadtam a már előre felaprított diót és még egy percig együtt is apríttattam. A pépet egy tálba szedtem, baracklekvárral és vaníliás cukorral ízesítettem, legvégül darált háztartási keksszel igazítottam megfelelő ízűre/állagúra. Lefedve hűtőszekrényben pihentettem 1 órán keresztül, ezután kisebb diónyi gömböcökké formáztam. Mivel a csokizás nem jött be :P, egyszerűen átszitált darált kekszbe forgattam a gombóckákat, majd kapszliba téve "díszítettem". Hűtőszekrényben tároltam fogyasztásig.
Másnapra érik igazán össze, így érdemes előre elkészíteni.

Hozzávalók (kb. 40 db)...
...a golyókhoz: 20 dkg aszalt sárgabarack (+forró víz az áztatásához), 25 dkg dióbél, 8 evőkanál* sárgabaracklekvár, 4 evőkanál* házi vaníliás cukor (vagy ízlés szerint), 8 evőkanál* darált háztartási keksz (illetve amennyivel formázható lesz);
...a bevonáshoz: darált háztartási keksz, illetve csokoládé, esetleg csokireszelék, szórócukrok stb. tetszőlegesen.

*A lekvár, a keksz és a cukor mennyisége nagyban függ az éppen felhasznált alapanyagok ízétől, állagától, így ezeket érdemes kóstolás alapján adagolni - én most a fent írt mennyiségeket adtam hozzá.

Tovább olvasom...

Egyszerű piacos lángos

Már évek óta a kefires lángost sütöm, ez vált be leginkább nekem. A hagyományos, egyszerű kenyértésztából készült lángosok állagával ugyanis mindig meggyűlt a bajom, sosem lett igazán puha és jól formálható, ráadásul hamar kiszáradt és ha esetleg megmaradt 1-2 darab, az később elfogyasztva élvezhetetlen volt. Aztán megláttam Zsófi családi lángos receptjét, és egyből megtetszett. Nem is maga az összetétel, mert egyszerű kenyértésztával már próbálkoztam korábban, hanem az elkészítése. Az ő leírása alapján készítve ugyanis végre fincsik lesznek a lángosok! :)
Nyammm, köszönöm itt is! :)
Tepsi, recept neked. (Az egy hónapba belefér? :P)

Egy kelesztőtálba mérem a langyos vizet: belekeverem a cukrot, belemorzsolom az élesztőt és állni hagyom, amíg az élesztő felolvad a vízben. Ekkor adom hozzá a sót, elkeverem, és hozzákeverem a lisztet. Lágyabb galuskatésztává dolgozom össze, lefedem és állni hagyom 20-30 percig.
Ezután olajjal körbelocsolom a tésztát, és az olajat a tészta alá és köré dolgozom (olajos kézzel körben elválasztom a táltól a ráragadt tésztát és gömbölyítő mozdulatokkal finoman átforgatom - a végén a lágy tészta körben olajos lesz, nem ragad az edényhez). Újra letakarom 5 percre.
A pihentetés után lekenek olajjal egy tálcát. A tésztát kb. 8 db-ra osztom, finoman gombócra igazítom (nem kell gyömöszölni, csak éppen megigazítani) és további 10 percig a tálcán pihentetem - ezalatt felforrósítom az olajat.

A gombócokat olajozott kézzel formázom és forró (!) olajban mindkét oldalukon aranybarnára sütöm. Ha ügyes vagyok, a tészta nem szakad el és szinte hártyavékonyra ki lehet húzni (az olajban úgyis kissé összeugrik), így szép, tányérnyi méretű lángosok lesznek belőle. Papírra szedem, kissé leitatom róluk az olajat, ezután "állítva" egymás mellé sorakoztatom a lángosokat és így várják a tálalást.

Hozzávalók kb. 8 db lángoshoz (vagy több kisebbhez): kb. 3,2 dl langyos víz, 2 teáskanál cukor, 20 g friss élesztő, 1 evőkanál só, 500 g sima liszt (BL 55), 0,5 dl olaj a tésztához + további olaj a sütéshez.

Tovább olvasom...

Pikáns majonézes saláta

Ez az egyik kedvenc majonézes salátánk, a legtöbb hagyományőrző ünnepre ezt készítem. Rántott hús/hal, fasírozott, főtt sonka vagy pl. sült kolbász mellé is esszük, de önmagában is tartalmas étel és pirítóssal vagy friss pékáruval is tökéletes. Igazán jól apum tudja elkészíteni, az ő "receptje" a kiindulópont, bár ő egy-egy alkalomra ennek a mennyiségnek sokszorosát készíti, az enyém csak a mi kis 4 fős családunkra szól (így sem szokott egyszerre elfogyni :D).

A salátához először a burgonyát (héjában, sós vízben), tojást és virslit megfőzöm, majd hagyom kihűlni. A krumplit és tojást meghámozom, felszeletelem (hosszában 4 darabba, ezután 4-5 mm-es szeletekre), a virslit pedig ugyanilyen vékony karikákra vágom (ha vastagabb, akkor előtte hosszában félbe). A paprikát nagyon vékony karikákra, az uborkát pedig ehhez hasonló méretű darabokra aprítom.
A hagymát megtisztítom és minél apróbb kockákra vágom. A majonézt kikeverem a tejföllel, mustárral ízesítem (ha szükséges, sózni is lehet, én nagyon ritkán szoktam). Beleteszem a hagymát és összekeverem. Ebbe az alapba kerülnek először a savanyúságok, ezután a burgonyát forgatom bele, majd a virslit és végül a tojást.
Behűtve tálalom - fogyasztás előtt akár egy nappal is el lehet (sőt érdemes) készíteni, hogy minél jobban összeérjenek az ízek.

Hozzávalók: 5 szem közepes méretű burgonya (kb. 500 g), 7 db tojás, 2-3 pár virsli, 250 g majonéz, 300 g 20% tejföl, 2 evőkanál mustár, 1 közepes fej vöröshagyma, 3-4 db kovászos uborka (csemege uborka is megfelel), 3-4 db erős paprika (savanyúság; ízlés szerint több is mehet bele), só.

Tovább olvasom...

Csokitorta - Fatörzstorta

Csokirajongó unokaöcsém 20 éves lett (hbd ezúton is, Zuzu!), neki készült ez a fatörzstorta. Nem keresgéltem receptet, hanem a szokásos piskótát és csokikrémet használtam hozzá: fatörzsformára alakítottam, aztán dermesztés után a természet ajándékait ki/felhasználva díszítettem (rózsalevél, csipkebogyó). Itt a vége, pont. :)

A piskóta minimál-lisztes változat, amit gáztepsiben sütöttem (180 °C, 8-10 perc), a sütőből kivéve nyújtófára feltekertem, félig kihűlt állapotban lehúztam róla a sütőpapírt és visszatekertem (ha szükséges, finoman lehet ilyenkor lisztezni, hogy ne ragadjon feltekerésnél), végül így hagytam, míg teljesen kihűlt.
A csokoládékrémhez (ganázs, ganache) a tejszínt a darabokra tördelt csokoládéval forrásig melegítettem, ezután a tűzről levéve addig kevergettem, amíg teljesen homogén lett - eközben ízesítettem vaníliakivonattal és cukorral. Gyorsított eljárásban a fagyasztóban hűtöttem kb. 2,5 órán keresztül (normál eset egy éjszaka a hűtőben), majd gépi habverővel kihabosítottam a krémet és a piskótát megtöltöttem vele.

A feltekert piskótalapot tetszés szerint elvágtam, majd fatörzs-szerűen összeállítottam és a maradék krémmel kívülről bevontam. Szokás ekkor villával csíkozni, a fa kérgét utánozva, de nekem az a díszítés nem annyira tetszik, így maradtam ennél a szimpla változatnál.
Kalóriabomba, diétázók inkább rá se nézzenek. :)

Hozzávalók...
...a tésztához: 6 tojás (szétválasztva), pici só, 120 g porcukor, 80 g liszt;
...a ganázshoz (ganache-hoz): 700 g tejszín (30%-os, tehénből és nem laborból), 475 g étcsokoládé (vegyesen használtam bele 81% és 70%-ost, de aki kevésbé bírja a brutálcsokis ízvilágot, álljon meg 60%-nál), 150 g cukor (vagy több az édesebb ízek kedvelőinek - a kóstolás roppant hasznos), 2 teáskanál vaníliakivonat;
...a díszítéshez: alapeseten marcipán díszek - gombák, virágok, levelek...nálam ami akadt. :)

Tovább olvasom...

Mogyorókrémmel töltött tallérok - Segítsüti újra!

Itt van újra a Segítsüti!

Ezen az őszön már 30 gasztroblogger süt jótékony célra a Segítsütivel, jelenleg az Őrzők Közhasznú Alapítvány javára. Az árverés elkezdődött és egészen 2012. szeptember 20-án (csütörtökön) 16:00 óráig tart. Kérek mindenkit, aki teheti, licitáljon a felajánlott finomságokra! Azok, akik az árverésről lecsúsznak, 21-étől ajándéktárgyak megvásárlásával támogathatják az Őrzők Alapítványt!

Az alapítvány web- és közösségi oldalán, illetve a Segítsüti weboldalán bővebben is olvashattok a kitűzött célról, a Tűzoltó utcai gyermekklinika (Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika) intenzív osztálya számára vásárolandó új, modern intenzív gyermekágyról.

Ezen az őszön jómagam már másodszorra képviselhetem a sütisütő csapatot: most egy mogyorókrémmel és mogyorószemmel töltött, karamellel ízesített tésztából készülő süteményt ajánlok fel árverésre.

A recept...
A kristálycukrot kortynyi vízzel, lassú tűzön, borostyánszínre karamellizálom. Egy vágódeszkát alufóliával fedek, kevés olajjal lekenek és erre terítem a kész karamellt. Hagyom kihűlni. A formát finoman kivajazom és liszttel meghintem, majd a hűtőszekrénybe teszem.

Amikor a karamell kihűlt, a sütőt előmelegítem 170 °C-ra. A karamell-lapot nagyobb darabokra tördelem és késes robotgépben megőrlöm - nem baj, ha kissé darabos marad. A kész őrleményt átborítom egy tányérba és a helyére mérem a lisztet, sütőport, sót és hideg vajat. Néhány másodperc alatt morzsásra dolgoztatom a robotgéppel, ezután hozzáadom a karamellt és a sötét nádcukrot. A géppel összekevertetem, majd a tojások és a tej hozzáadásával tésztát készítek belőle. (Az egész folyamat természetesen sk is végezhető.)

A sütőforma minden mélyedésében kehelyszerűen eloszlatok egy kis tésztát, erre egy teáskanálnyi mogyorókrémet és egy szem pirított mogyorót teszek, végül az egészet tésztával fedem. Előmelegített sütőben 15-17 perc alatt készre sütöm (nem szabad kiszárítani, de azért kapjon egy kis színt).
Sütés után hagyom a formában néhány percig pihenni, ezután rácsra borítva kihűtöm a süteményeket. Zárt dobozban vagy zacskóban napokig friss marad (sőt, szerintem finomabb, ha legalább egy napot pihent).

Hozzávalók 12 darabhoz (madeleine, muffin vagy minipite sütőformában is elkészíthető)...
...a karamellhez: 120 g kristálycukor, 10 ml (1 evőkanál) víz;
...a tésztához: 125 g finomliszt, 125 g rétesliszt, pici só, 1/2 teáskanál (2 g) sütőpor, 125 g vaj, kb. 110 g karamell és kb. 15 g sötét (nádmelaszos) nádcukor (összesen 125 g cukor), 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 80 ml tej (továbbá kakaós tészta esetében 15-20 g kakaópor és szükség szerint még egy kevés tej);
...a töltelékhez: kb. 150 g mogyorókrém (nutella), 12 szem pirított törökmogyoró (nagyobb szemű).

Tovább olvasom...

Burgonyás zöldbabfőzelék

Azt hiszem, megtaláltam! Ez lesz a nyerő változat nálunk a zöldbabra, csak az alapszabályokat nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek pedig a következők:
- a zöldbabot minél apróbbra kell vágni (a legjobb lenne, ha nem is látszana :P)
- krumpli bőven kell bele (minimum a fele a zöldbab mennyiségének, de az sem baj, ha 1:1 az arány)
- amikor sűrítem a főzeléket, lehetőleg több zöldbab és kevesebb krumpli kerüljön a mixer közelébe :)
- valójában az sem baj, ha az összes zöldbab a botmixer áldozata lesz :D

Na szóval, múltkori zöldbabfőzelékem sikerén felbuzdulva az elmúlt évben nagyjából egyszer próbálkoztam a zöldbabbal - elfogyott, leginkább az én jóvoltomból. Aztán úgy 2-3 hete a piacon mr.1 rávett egy adag zöldbab megvásárlására (neeem, nem most készítettem el, csak a bejegyzéssel jutottam ide ilyen későn :P), ami jobb híján ismét főzelékbe került. Persze megint csak úgy jártam, mint majd mindig, amikor mr.1 zöldbabot enne: ő elmegy dolgozni, ebédel/vacsorázik a munkahelyén...én meg ehetem, amit főztem. :P Egy előnye azért van a dolognak: ha más nem is, de én már egészen megszerettem ezt a főzeléket. :)

A blogon már szereplő változathoz nagyon hasonlóan készült: a zöldbabot megmostam, végeit levágtam, a hüvelyeket 2 centisre daraboltam. A burgonyát meghámoztam, hosszában négybe, majd fél centis szeletekre vágtam. 

A hagymát felaprítottam, kevés zsiradékon megpároltam. Erre került a zöldbab, amit kissé megdinszteltem a hagymával. Hozzáadtam a felaprított fokhagymát is és annyi vízzel öntöttem fel, ami éppen ellepte. Kevés sót szórtam bele, időnként megkeverve felforraltam. Ekkor tettem bele a burgonyát, és ezzel együtt főztem tovább. Amikor a bab és a krumpli már eléggé megpuhult, a zöldségek (bő) felét kivettem, a maradékot pedig botmixerrel pépesítettem. Ahogy homogénné vált a lé, hozzáadtam a tejfölt, ezzel is turmixoltam egy percig, végül a babot és krumplit visszatéve, a főzeléket ízlés szerint fűszerezve, addig hagytam a tűzön, amíg éppen rottyant egyet. A főzés végén kortynyi ecettel igazítottam az ízén.
Feltétként most a nagyon retro virslipörkölt készült (pörköltalap, alaposan kiforral, szűrőn áttör, bele a virsli, felforral).

Hozzávalók: 50 dkg tisztított zöldbab, 1 kisebb fej hagyma, 1-2 evőkanál olaj, 3-4 szem burgonya (30-40 dkg), 4-5 duci gerezd fokhagyma, 2 evőkanál vegamix, víz (bő fél liter), 20 dkg tejföl, só, bors, chilipehely, esetleg plusz fokhagyma pehely, tárkonyecet.
A pörköltbe 1 kisebb fej vöröshagyma, 1-2 evőkanál olaj, 1 gerezd fokhagyma, 2 csapott teáskanál őrölt pirospaprika, kb. 2 dl víz, só, bors, vegamix, 1 babérlevél, 4 virsli és 2 teáskanál ketchup került.

Tovább olvasom...

Darált paprikakrém

Az elmúlt napok (hetek) a változások időszaka volt, több szempontból is feje tetejére állt az életünk - a középpontban az áll, hogy nagylányom iskolás lett. :) Ezzel párhuzamosan a blog még hátrébb szorult a "fontossági" sorrendben, de továbbra is igyekszem jelentkezni - időnként. Most egy egyszerű, ha lehet mondani, a legegyszerűbb ételízesítőt hoztam, a nyers darált paprikakrémet.

A hozzávalók listája nem hosszú: csak paprika és só kell hozzá. Csemege/édes Anna változatban kápia- vagy pritaminpaprikát érdemes használni, erősben Pista pedig pl. cseresznyepaprikát, de voltaképpen bármi jöhet, ami érett, piros és csíííp. Én a nagynénéméktől kapott vegyes, erős paprikákat használtam az utóbbihoz, előbbihez pedig saját termesztésű kápiákat.

A paprikákat megmostam, végüket/szárukat levágtam, fajtától függően a csumától és a magok egy részétől is megszabadultam. Egyszerű, kézi húsdarálón átdaráltam - egyszer, de aki pépesebbre szeretné, kétszer is darálhatja. Ezután durva szemű sót adtam a darált paprikához és letakarva állni hagytam úgy egy napig - közben 1-2 alkalommal átkevertem.

24 óra elteltével csírátlanított üvegekbe szedtem a krémet és lefedve kamrapolcra tettem.

Nem szükséges egyszerre nagy mennyiséggel dolgozni, hanem ahogy érnek a paprikák, több részletben lehet elraktározni. Ami alkalmanként épp kimarad, egy kis üvegben a hűtőben gyűjtögethető és máris használható. Én a maradékokat egyszerűen összekevertem, így lett "erős" és "csemege" helyett "csípős" a krém :), de természetesen az édes és csípős paprikák keverésével eleve így is lehet készíteni a krémet.

Hozzávalók - arányaiban: 1 kg tisztított darált paprika, 20-25 dkg só. Tartósítószer nem szükséges hozzá.

Tovább olvasom...

Ecetes almapaprika

A savanyított almapaprika nagy kedvencem, de mindig házon kívül eszem. Ez a savanyúság akkor a legjobb, ha csípős, kemény húsú (és nem lesz puha még hónapokkal a berakás után sem), és persze gyönyörűen megőrzi a színét. Na hát a készen kaphatók többnyire nem ütik meg a mércét, a házi változatok már előbb, de azok sem mindig. Nem is próbáltam eddig elkészíteni, de nemrég nagynénéméknél olyan finom, hordós almapaprikát ettem, amitől egyből késztetést éreztem a saját paprikák birtoklására :), aztán süssünk-főzzünk Judit blogján is rám kacsintott néhány üvegnyi...így amikor mr.1 a piacon egy paprikaárus néni felé terelgetett, nem mondtam nemet. Valamikor el kell kezdeni, ugye... Íme az én változatom, remélem, beválik. :)))

Elsőként elkészítettem a felöntőlevet, amihez a vizet a cukorral, sóval és fűszerekkel felforraltam. Úgy 10 percnyi forralás után hozzáöntöttem az ecetet és egyből le is zártam a tűzhelyet. Hagytam a levet kihűlni.

A szárakat eltávolítottam, a paprikákat megmostam és néhány helyen kissé bevágtam - a nagyobbakat elfeleztem -, végül csírátlanított üvegekbe rakosgattam. A tartósítószert feloldottam egy kevés forró vízben, hozzákevertem a szódát, és az egészet a felöntőlébe kevertem, majd eloszlattam benne egy kis késhegynyi borként is. Ezzel a lével töltöttem meg az üvegeket. 1-2 órán keresztül hagytam, hogy a paprikákba szivárogjon a lé a bevágások mentén, ezután pótoltam a hiányzó folyadékot és lezártam az üvegeket.

Hozzávalók a felöntőléhez: 1 l vízhez kb. 10 dkg cukor, 3 dkg só, 1 teáskanál egész feketebors, 1 csapott teáskanál egész kömény, fél teáskanál koriandermag, 3-5 babérlevél, 3 dl ecet (10%), fél mokkáskanál szódabikarbóna, pici késhegynyi borkén (2 l vízből készült léhez tettem 1 g-ot - elhagyható), Na-benzoát vagy más tartósítószer előírás szerint, továbbá természetesen a belevaló csípős (vagy csemege) almapaprika.

A fenti mennyiségből készített felöntőlé kb. 3-4 db 7 dl-es üveg megtöltésére elegendő - a "helykihasználástól" :) függően.

Tovább olvasom...

Sörrel sült sertés

Sertéssült. Ritkán, de akkor annál nagyobb élvezettel fogyasztjuk. Bőrrel együtt, mert úgy az igazi. :) Egyszerű és könnyű elkészíteni, jól elvan különösebb pátyolgatás nélkül is a sütőben, így ideális vendégváráshoz, és nem sokan tudnak ellenállni neki, amikor az asztalra teszem.

Nagyobb darab sertéshúsból készítem. Bőrös húst szoktam vásárolni hozzá, karajt, lapockát vagy egy méretes szelet sertéscombot, mindegyik finom. Az előkészítése mindig ugyanaz: a húst leöblítem, leitatom róla a vizet és fűszerekkel elkevert, durva tengeri sóval bedörzsölöm. Ezután igyekszem légmentesen bezacskózni és a hűtőben pihentetem legalább 12, de ha van idő, akár 18-24 órát is.

A hűtőből kivéve hagyom 2-3 órán át akklimatizálódni, közben beáztatom a cseréptálat. A húst újra leöblítem és szárazra törlöm, bőrét több helyen bevágom. Kizsírozom vékonyan a tálat, a húst durva sóval meghintem és a tálba helyezem. Friss fűszernövényeket rakosgatok mellé, és lefedve, hideg sütőbe tolom. 140-150 °C-on sütöm a húst, amíg a bőre színesedni kezd, ekkor a köré gyűlt levet leöntöm róla, sörrel meglocsolom, újra lefedem és visszateszem a sütőbe. Ezután időnként ránézek, meglocsolom a sörös lével, vagy ha az elpárolgott, akkor újabb adag sörrel. Amikor már szépen pirulni kezd a bőr, a fedőt leveszem, a sütőt 200 °C-ra kapcsolom és addig sütöm, míg ropogós-pirosra sül a bőre.
A tálból kivéve hagyom 15 percig pihenni a húst, ezután tálalom.

Hozzávalók: (bőrös) sertéshús, durva tengeri só, szárított (kakukkfű, rozmaring, majoránna, bazsalikom) és friss fűszerek (fokhagyma, zsálya, rozmaring, majoránna, kakukkfű, bazsalikom vagy ami éppen frissen akad), kevés sertészsír, 2-3 dl sör.

Tovább olvasom...

Ketchup házilag

Ketchupot nagyon könnyű házilag készíteni. Bár kicsit lassan készül el, de sok munkát nem igényel, és a tűzhely mellett töltött időnkért cserébe finom, saját szájízünk szerint fűszerezett paradicsommártást kapunk eredményül.

A ketchup - nálam - ugyanazzal az eljárással készül, mint a paradicsomszósz, de sűrűbbre (azaz tovább) főzöm. Többnyire az éppen fellelhető friss fűszereimet használom hozzá, ha ezek csak részben állnak rendelkezésemre, akkor a hiányzókat szárított fűszerekkel pótolom. Tehát a recept nincs kőbe vésve, még én magam is többféleképpen készítem, a lényeg úgyis az, hogy a végeredmény ízletes legyen.

A paradicsomokat megmosom, feldarabolom és kevés vízzel puhára főzöm, majd átpasszírozom. Ezután újra tűzre teszem a fűszerekkel együtt. Kerül bele: durvára vágott hagyma (most vöröshagyma és lilahagyma), fokhagyma, bazsalikom (szárral együtt), kakukkfű, majoránna vagy oregánó (nekem most előbbi zöldül a kertben, így inkább azt használtam, mint szárított oregánót), zellerszár, rozmaring, gyömbér (reszelve), valamint bors, szegfűszeg és szegfűbors (serpenyőben addig melegítve-pirítva, amíg elkezdenek illatozni, majd mozsárban durvára törve és fűszertojásba zárva), és só. Fedő nélkül főzöm, időnként meg is keverem...

Amikor már nagyjából megfelelő a mártás sűrűsége, kihalászom a nagyobb fűszerszárakat és a fűszertartót, a bent maradtakat pedig alaposan megdolgozom a botmixerrel. A fűszeres paradicsomot újraforralom, cukorral és az ecetekkel ízesítem, szükség szerint sózom is, majd alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe zárom. A ketchupot száraz dunsztban hagyom kihűlni, majd mehetnek az üvegek a polcra.

Most 4 kg paradicsomból készítettem, ehhez került: 2-3 dl víz, 1-1 nagyobb fej vörös- és lilahagyma, 4 duci gerezd fokhagyma, 4 kisebb ág bazsalikom, 6 ágacska kakukkfű, 6 ágacska majoránna, 4 kisebb zellerszár, néhány kisebb rozmaringhajtás, kb. 3 cm gyömbér, 6 szem szegfűbors, 20 szem szegfűszeg, 6 szem fekete bors, kristálysó (himalaya), nádcukor (én édesebbre szoktam készíteni, ebbe az adagba kb. 7-8 evőkanál került, de nyilván paradicsomfüggő is), 4 evőkanál vörösborecet, 1 evőkanál balzsamecet. 

Nagyjából 6 óra alatt készült el. Tartósítószer nem szükséges bele (a megfelelő higiéniai eljárások mellett, természetesen).

Tovább olvasom...

Ribiz.li.kőr

Egy újabb finom, könnyű, gyümölcsös likőrt hoztam, ami persze ismét csak jövőre lesz aktuális annak, aki elkészítené... Sebaj, addig legalább kitapasztalhatom, meddig áll el. ;)))

A ribizlit rövid időre vízbe áztatom vagy folyó víz alatt megfürdetem, majd leszemezem. Üvegbe teszem és krumplitörővel finoman megtöröm a szemeket. A vodkát ráöntöm, ezután az üvegre csavarom a tetejét és hűtőbe teszem. Ott is felejtem kb. 3 hétig - na jó, annyira nem felejtem: időnként felrázom az üveget. :)
Amikor letelik az előérlelési idő, szűrő és sűrű szövésű anyag (éljenek a korábban rendeltetésszerűen nem használt :P nejlonzoknik...) kombinációjával megszűröm a gyümölcstől a vodkát. Jól kinyomkodom, és kevés plusz vodka hozzáadásával "átöblítem" a gyümölcsöt. Ezután a folyadék mennyiségét megmérem és a szükséges cukormennyiséget a likőrösüvegbe mérem.
A ribizlis vodkát kávéfilteren keresztül szűröm a cukorra. Amikor elkészül, a fedelet rácsavarom és az üveget időnként felrázva megvárom, amíg a cukor feloldódik. A teljes elegyedés után jól behűtve fogyasztom. Akarom mondani...fogyasztjuk. :)

Hozzávalók kb. 1 l likőrhöz: 60 dkg ribizli, 7+1 dl vodka, 30-35* dkg cukor.
*5-6 dkg cukor minden 10 dkg ribizlihez, pontos mennyisége az egyéni ízlés mellett függ a ribizli édességétől és attól is, hogy mennyire sikerül kipréselni a levét az előérlelés után...

Tovább olvasom...

Sült kárász

Egyszerű, ám annál finomabb étel, amihez nem is kell más, csak friss kenyér és egy kis kovászos uborka. :)
Gyerekkoromban nálunk a "Hal" a ponty volt, máshoz nem lehetett hozzájutni, ehhez is jobban csak karácsony környékén. Olykor, ha a szűkös keretbe belefért egy hét balatoni nyár, akkor megcsodáltuk és megkóstoltuk a hekket, de az alkalom olyan ritka volt, hogy a hal fogalma sokáig a pontyban merült ki.
Aztán amikor mr.1 belépett a képbe, bővült a repertoár, ezzel az étellel például igen jó barátságot kötöttem. Egyetlen hátránya van csupán: én még soha nem láttam üzletben sem keszeget, sem kárászt. Így várnunk kell egy eredményesebb napra a horgásztónál, hogy elérhető legyen ez az egyszerű étel.

A kárász- vagy keszegsütés tehát a pecabot markolászásával kezdődik. Ha akad néhány halacska, azt hazaszállítjuk és mr.1 megtisztítja - ennek részleteiről nincs sok információm, nekem ilyenkor mindig "akad más dolgom is". :D Ő tehát tisztít, beirdal, ha éppen kedve van, még meg is süt, ha nincs, akkor ez marad az én feladatom.
A sűrűn, mélyen irdalt halat kívül-belül finoman sózom és állni hagyom, amíg a lisztet előkészítem (kevés pirospaprikát elkeverek benne) és a sütéshez használt olajat felforrósítom. Amikor az olaj sütésre kész, a halat alaposan a lisztbe forgatom, majd ropogósra sütöm. Papírtörlőre szedem, és a felesleges olaj felitatása után tálalom. :) A kisebb halcsontokkal együtt fogyasztható.

Hozzávalók: kárász vagy keszeg, só, liszt, őrölt csemege pirospaprika, bő olaj a sütéshez.

Tovább olvasom...

Sansa kedvence: citromos süti

Bizony, ilyen is van - köszi Tom Colicchio és köszi HBO. :)
Nagyon finom desszert, nekem Jamie Oliver citromos pudingja ugrott be róla (az is szuper). Citromos és édes és hű, de citromos, és hű dejóóó! Gőzölt, fordított puding, a savanykás-édes ízek fanatikusainak. És mosogatással együtt kb. 10 perc munka van vele. ;)

A sütőt előmelegítem 150-160 °C-ra. A formákat finoman kivajazom és megszórom kristálycukorral, majd így előkészítve ezeket egy mély - de legalábbis a formáknál magasabb oldalú - tepsibe rakosgatom. A vízforralóban vizet forralok.
Mivel nálunk nem kapható (legalábbis én még nem akadtam rá), elkészítem magam az írót*, ez a lépés készen vásárolt író esetében nyilván elmarad. A tojásokat szétválasztom. A fehérjéket keményre verem, amíg csúcsot lehet húzni belőlük. A lisztet összeszitálom a cukorral és a sóval.
A sárgákat elkeverem a reszelt citromhéjjal, továbbá a citromlével és az íróval. Beleszórom a száraz keveréket és simára dolgozom, majd beleforgatom a fehérjehabot is. Az előkészített formákban elosztom a citromos keveréket. A tepsibe öntöm a forró (nem kell lobogva forrnia) vizet - annyit, hogy a formák kb. feléig érjen, majd alufóliával befedem az egészet (jól záródó fedéllel rendelkező tepsi előny). 25-30 percig gőzölöm így a pudingokat, majd a fóliát levéve újabb 20-25 percig sütöm, amíg a tetejük éppen pirulni kezd (az eredeti recept szerint 25+kb.15 perc, de nekem nagyobb formáim vannak, kicsit tovább sültek).

A sütőből kivéve kb. 5 percig hagyom a vízben még a formákat, amikor már kézzel meg tudom fogni, akkor kiveszem és rácson hagyom tovább hűlni a desszerteket. Tálaláskor tányérra borítom - szerintem melegen a legjobb, de szobahőmérsékleten és kihűtve is csudajó.

Hozzávalók 6 db 120 ml-es** formához: 2 tojás szétválasztva, 35 g liszt (3 evőkanál + 1 teáskanál), csipet só, 100 g (fél csésze) kristálycukor, 160 ml (2/3 csésze) író* (nálam 155 ml tej+5 ml citromlé), 2,5 evőkanál friss citromlé, 1,5 citrom héja (finomra) reszelve, továbbá pici vaj és kristálycukor a formákhoz.
Eredeti recept innen.

*Lehet hagyományosan, a vaj köpülésével is írót nyerni házilag, illetve ezt lehet helyettesíteni, a recept működik ez utóbbival is. Emlékeim szerint Beastie blogján volt korábban szó az író helyettesítéséről, de sehogy nem leltem nyomát, így maradt a net, sok helyen fent van a "recept".
Az íróhelyettesítőhöz tehát egy mérőpohárba kevés citromlevet facsarok és hozzámérem a tejet, összekeverem és állni hagyom. Ennyi: 5 perc után kész is van. Ecettel is elkészíthető, de én ebben a sütiben megérzem - férj nem, szóval lehet, hogy nálam csak pszicho, de azért biztosabb a citromos verzió.
**Magasabb, kisebb átmérőjű (esetleg talpa felé keskenyedő, kb. mint a muffin-) formában mutatósabb, laposban kevésbé. Nekem 120 ml-es formám nincs, hozzá legközelebb a 150 ml-esek állnak, ebből 5 db-ot tudok szépen megtölteni - így lesz nálam kicsit hosszabb a sütési idő.

Tovább olvasom...

Szezonszelet

Puha, finom és nagyon egyszerű sütemény, szezonális gyümölcsökkel, kedvünk és lehetőségeink szerint. Most éppen sárgabarackkal, ringlóval, szederrel, ribizlivel és málnával. És Xukorral, kevésbé édesre.

A sütőt előmelegítem 190 °C-ra. A sárgabarackot és a szilvát kimagozom, nagyobb darabokra vágom és kevés cukorral és őrölt fahéjjal összeforgatom.

A zsiradékokat a cukorral kikeverem, majd alaposan eldolgozom benne a tojásokat. Összeforgatom a sütőporos liszttel és sütőpapírral bélelt tepsibe simítom a masszát. A tetejét kirakom a fahéjas gyümölcsökkel és elosztom rajta a bogyókat is (illetve olyan gyümölcsökkel rakom tele a tetejét, ami éppen akad). Bő 3/4 óra alatt készre sütöm (tűpróba).
Először tepsiben hagyom hűlni 10 percig, majd papírostól átemelem egy süteményes rácsra és azon hűtöm ki teljesen. Kockákra vágva kínálom.

Hozzávalók egy 25x33 cm-es tepsihez...
...a tésztához: 200 g zsiradék (vaj vagy zsír, vagy ezek keveréke - nálam most 1/3 libazsír és 2/3 vaj volt), 16 dkg Xukor (de megfelel a répacukor, nádcukor... is), 6 házi tojás, 40 dkg liszt, 1 csomag sütőpor (12-16 g);
...továbbá a tetejére: 0,8-1 kg gyümölcs vegyesen, 3 evőkanál Xukor, 1-2 teáskanál őrölt fahéj vagy ízlés szerint.

Tovább olvasom...

Allenék kedvencei

Hát már nem mostanában történt, hogy a T.bálint Könyvkiadó ismét megkeresett egy kiadványával kapcsolatban, de sajnos csak most jutottam vele ide. Most is csak azért sikerül megírnom az "eposzt", mert végre itthon vagyok szabadságon, végre elfogyott a hegynyi mosnivaló, végre üres a mosogató is, végre alszanak a lányok és pillanatnyilag nem kell semmit betakarítani/befőzni/lefagyasztani... :))
A könyv nem más, mint Rachel Allen: A család kedvencei című szakácskönyve. A kiadónak ezúton is köszönöm a bemutató példány eljuttatását!

A könyvről...
Terjedelmes kiadvány, sok recepttel, sok fotóval. Az utóbbiak...meg kellene számolni, de ránézésre több illusztráció szerepel a könyvben Allenékről, mint az ételekről. Azonnal lejön, hogy az angol kiadó magára Rachelre alapozta a könyv eladását - ami hááát, maradjunk annyiban, hogy ettől én még simán visszarakom a polcra a könyvesboltban. Bármilyen jó visszhangja van ugyanis Rachel Allennek, az általam látott egyetlen műsorából annyi maradt meg bennem, hogy modoros. A könyvből pedig ugyanez jön át első (és második...) pillantásra: túl sok Rachel és kevés étel.

Ezen vizuális problémán túl viszont nagyobb hátrányt nem tudok a könyv rovására írni. Amint túltettem magam a fentieken és a receptekre tudtam koncentrálni, már előbukkantak az értékei. Ezek közé sorolható, hogy tele van gyorsan összedobható, gondolatébresztő, jól variálható, egyszerű és házias receptekkel. Többségüket el lehet készíteni egy az egyben vagy olyan kisebb módosítással, amitől nem esik kétségbe egy kezdő háziasszony sem. A hozzávalók zöme pedig bárhol elérhető itthon is (ellen-kedvencem az ír hínár volt), de legalábbis helyettesíthető hasonló termékkel.

Négy receptet próbáltam ki a könyvből: a frittatát, a tonhalsalátát, a magos tk kenyeret és az ír almatortát. Szándékosan nem bonyolítottam a választást: felütöttem a könyvet és az első, amit éppen megkívántam, jöhetett. Csupán annyit kellett figyelembe vennem, hogy kevésbé helyettesíthető alapanyag (pl. osztrigaszósz) ne szerepeljen bennük.

A frittatánál a chorizot magyar füstölt kolbászra cseréltem, a tonhalsali inkább csak egy ötlet volt, a belevalókat az itthon éppen felhajtható készletből válogattam hozzá. A kenyér jól sikerült, az más kérdés, hogy az állaga nekem nem annyira jön be. Összességében minden a recepteknek megfelelően alakult - egyedül az almatorta tésztájával gyűlt meg a bajom, mert nem a kezelhetőség mintapéldánya, de a végeredmény finom és egyébként negyed óra alatt összerakható a sütemény, úgyhogy ezen egyszerűen túlléptem...és túllépek legközelebb is, mert a gyerkőcöknél ez a torta most az aktuális kedvenc. :)

Kiknek javaslom?
Azoknak, akik nem riadnak vissza attól, ha a recept mellől hiányzik a fotó, akik gyakran az otthon meglévő készletekből főznek, a kezdő, sikerekre vágyó háziasszonyoknak, a haladóknak, akiknek hiányzik a mindennapos receptötlet a munka és a gyerekek mellett és persze azoknak, akik rajonganak Rachel Allenért - egész biztos nem fognak csalódni a könyvben.

Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, ajánlom figyelmetekbe a kiadó weboldalát, ahol 20%-os kedvezménnyel rendelhetitek meg.

Tovább olvasom...