Vargabéles

Ritkán szoktam vargabélest készíteni, de ha motoszkálni kezd az agyamban, akkor "azonnal" meg kell sütnöm. Ilyenkor addig eszem, amíg már a fülemen jön ki - nem nehéz, mert nincs konkurencia: a férjem nem annyira szereti, a lányok pedig még nem tudnak nagy mennyiséget enni belőle...aztán elfelejtem úgy egy évre. A hozzávalók mindig attól függően változnak, hogy éppen mi van készleten, a készítésnél inkább azt veszem figyelembe, hogy ne legyen túl nagy az adag és ne legyen száraz a desszert. Készült már laposabb és magasabb változatban is, sült már muffinformában és egyszerű rétesrúdként is - mindenhogyan finom.

A cérnametéltet bő, enyhén sózott vízben megfőzöm, majd leszűröm. Amíg a tészta készül, a tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és a vanília eszenciával kikeverem. Beledolgozom a túrót, a tejfölt, a reszelt citromhéjat. A fehérjét egy csipet sóval és kevés citromlével habbá verem.
Hozzákeverem a túrókrémhez a lecsepegtetett tésztát és a mazsolát, majd beleforgatom a tojáshabot is. A tepsit kikenem olvasztott vajjal, kibélelem 2-3 réteslappal, majd belesimítom a tésztás keveréket. A tetejét ismét réteslapokkal fedem, amik közé - és a tetejére is - egy ecsettel olvasztott vajat kenek. 180 °C-ra előmelegített sütőben, nagyjából fél óra alatt megsütöm.
Én egyszerűen porcukorral szoktam tálalni, de ha valaki úgy szereti, illetve szárazabbra sikerül, akkor jól jön mellé valamilyen öntet.

Belekerült: kb. 15 dkg cérnametélt, 3 tojás, 12 dkg cukor, 1-2 teáskanál vanília eszencia (lehet vaníliás cukrot is használni), 30 dkg túró, 25 dkg tejföl, 5 dkg mazsola (illetve más aszalt gyümölcs - a mennyisége ízlés szerint növelhető vagy elhagyható), 1 citrom héja és kevés leve, só, 6-7 dkg vaj, egy csomag réteslap (6-8 lap).
Hasonló recept a blogon: túrós rétesszelet.

Tovább olvasom...

Sajtos puffancs

Egy újabb elfelejtett fotó...időnként nem árt ápolni a véreimben rólam kialakult negatív képet. Azaz azt, hogy képtelen vagyok rövid időn belül feltölteni egy-egy receptet. :P A nem is olyan távoli múltban (viszonyítás kérdése, ugye), még a férjem szülinapjára :D készítettem ezeket a sajtos puffancsokat, amik úgy egyébként mindenkinek nagyon ízlettek. Bár a krokettért nem igazán rajongok, ez egy ahhoz hasonló, mégis szerintem sokkal jobb ízű étel, így érdemes feljegyeznem a későbbiekre.
Ötlet Edith-től - nagyon szépen köszönöm! :)

A héjában, sós vízben, megfőzött burgonyákat még melegen megtisztítottam, és krumplinyomóval alaposan összetörtem. Hozzáadtam a vajat, a lereszelt sajtokat, és a tojásokat, majd sóztam és fűszereztem. Nedves kézzel golyókat formáztam, ezeket zsemlemorzsában megforgattam és bő, forró olajban kisütöttem.
Köretként is finom, de salátával (és akár más golyóbisokkal) együtt nekem főételként is tökéletes.

Hozzávalók 25-30 kisebb puffancshoz: 45-50 dkg burgonya, 15 dkg trappista és 3-5 dkg parmezán sajt reszelve (lehet kisebb vagy nagyobb lyukún is, ízlés dolga), 2 tojás, 6 dkg vaj, só, őrölt bors, leheletnyi szerecsendió, továbbá zsemlemorzsa és olaj.
Én nem tettem bele, de ha szükséges, a massza állagát kevés liszttel lehet javítani.

Tovább olvasom...

Gyömbér és narancshéj szirupban

Ez egy igazán remek kis sütihozzávaló, az adventi zabpehelykekszem is ezzel készül és lesz igazán finom. A recept eredetijét Maxnál találtam, köszönöm! :)

Általában a jól bevált ahogy esik úgy puffan módszer szerint készítem, és mindig finom lesz, szóval nem muszáj dekázgatni.
Veszek egy nagyobb darabka gyömbért, meghámozom, vékonyra (1-2 mm) felszeletelem és így mérem meg a súlyát. Kb. 5 dekánként veszek hozzá egy közepes-nagy narancsot, amit vékonyan meghámozok (a szivacsos fehér rész nem igazán kell hozzá) és ezután felcsíkozok. A narancsot félbevágom, levét egy edénybe facsarom, beleteszem a gyömbért és a narancshéjat, hozzákaparom egy vaníliarúd magjait, majd annyi vízzel egészítem ki, ami éppen ellepi a gyömbérdarabokat. Felforralom, hozzáadom a gyömbér súlyával megegyező cukormennyiséget és addig főzöm, amíg ragacsos, sűrű szirup vonja be a gyömbért.
Üvegbe teszem és kihűtés után hűtőben tárolom. Mivel én nagyon sűrűre főzöm a szirupot, azzal együtt használom fel - ha valakinek hígabbra sikerül, akkor le lehet csepegtetni felhasználás előtt.

Belekerült (most): 12 dkg tisztított gyömbér, 2 közepes-nagyobb narancs, 1 vaníliarúd magjai, 12 dkg cukor, kevés víz.

Tovább olvasom...

Csokis-diós zabpehelykeksz

Újabb keksz, azon belül is újabb zabpehelykeksz. Kicsit diós, kicsit kakaós és csokis, és egy kicsit mazsolás is. Vagy olyan, amilyen hozzávaló éppen a kezembe akad, tehát mazsolaellenesek ne csüggedjetek, nagyon finom aszalt meggyel, cseresznyével, áfonyával, sárgabarackkal, de akár úgy is, ha egyiket sem pakoljátok bele. :)
Tepsinek :P szeretettel.

A sütőt előmelegítem 180-190 °C-ra. A puha vajat alaposan kikeverem a cukrokkal és egy pici sóval, majd hozzádolgozom a tojást. Ezután elkeverem benne a lisztet, kakaóport és sütőport, végül pedig beleforgatom a többi hozzávalót is.
Vizes teáskanállal apró halmokat rakok a sütőpapíros tepsire, ezeket vékonyra ellapítom. Az előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöm (figyelős, különben elégős). Zárt dobozban tárolandó.

Hozzávalók kb. 45-50 kisebb kekszhez: 100 g puha vaj, 100 g cukor (most éppen xukor és nádcukor felesben), picurka só, 1 egész tojás, 50 g Graham liszt, 15 g ét kakaópor, 1 mokkáskanál sütőpor, 100 g teljes kiőrlésű zabpehely, maroknyi (30-40 g) felaprított dió, 30 g csokicsepp, 30 g mazsola.

Tovább olvasom...

Szilveszteri bőrös sertéssült

Az utolsó recept az év végi ünnepeket illetően. Ez az az étel, ami soha nem szokott felkerülni a blogra, mert mindig irtó rossz képeket lövök hozzá - ezt a szokásomat úgy tűnik, már megtartom. :P Most egy combocska volt az áldozat, amihez köretként hagymás tört krumplit, pezsgős (fehér) káposztát és lencsesalátát készítettem. A desszert képviselőfánk volt és ezzel ki is merült a "nagy" szilveszteri menü, bár máskor sem szoktam ennél jobban túlbonyolítani. :)

 

2012.12.31 - egész malaccomb (3 kg) fedeles jénaiban ~140 °C-on sült, 190 °C-on pirult (5,5-6 óra alatt lett kész)

A comb szép, majdnem 2 kilós darabka volt. A szilvesztert megelőző délután lemostam, papírtörlővel leitattam róla a vizet és a húsos felét bedörzsöltem, szárított fűszerekkel elkevert, durva tengeri sóval. Ezután szorosan zacskóba csomagoltam és betettem egy éjszakára a hűtőbe.
Másnap délelőtt kivettem a hűtőből és hagytam, hogy felvegye a kinti klímát. Ezután kicsomagoltam, leöblítettem, újra szárazra törölgettem és most már csak - továbbra is durva szemű - sóval megszórtam (még mindig csak a húsos felét).

Az előzetesen beáztatott cseréptálat vékonyan kikentem zsírral, rátettem bőrével felfelé a húst, majd a bőrt bevágtam. Mivel ezen a télen még nem volt alkalmuk a fűszernövényeimnek megfagyni, így most a kertből tudtam friss zöldeket szedni hozzá, ezeket pakoltam a hús alá, mellé, köré..., majd a hús tetejére egy kevés zsírt téve, a tálat lefedve betoltam a hideg sütőbe. 150 °C-ra kapcsolva sütöttem először addig, amíg a bőr a széleken elkezdett színt kapni. Ekkor az időközben a sült köré költöző levet leöntöttem róla, a tetejét meglocsoltam egy kevés sörrel, és - továbbra is fedő alatt - visszaköltöztettem a sütőbe. Ezt követően, időnként locsolgatva, ellenőrizve, addig sütöttem, míg a hús (maghőmérő) és a bőr alatti zsír is átsült, és a bőr már szépen pirulni kezdett. Amikor ez megtörtént, a sütőt felkapcsoltam 200 °C-ra és a tál fedelét levéve ropogósra sütöttem a combot. Összesen kb. 6 óra alatt készült el.

A tálból kivéve pár percig pihenni szokott a hús, ha éppen nem készül éhen halni a család, majd a bőr bevágása mentén szeletelem. Nagyon finom, puha, omlós hús a végeredmény, még másnap is ropogós bőrrel.

Hozzávalók: bőrös sertéshús (comb vagy karaj, lehet malachús is), durva tengeri só, szárított (kakukkfű, rozmaring, oregánó, bazsalikom, majoránna...) és friss fűszerek (zsálya, majoránna és kakukkfű...), kevés sertészsír és sör.

Tovább olvasom...

Ecetes lencsesaláta

Még mindig csend van felém, nagyon lassan, tompán indul az év. Az idő semmilyen, na meg kissé kívülről szemlélődős érzésem van...mondom, hogy nem vagyok magamnál. :D Erőt véve magamon azért ma már hoztam egy rövid receptet, még szilveszterről. A férjem ösztönzésére (ez a finom fogalmazás volt) készítettem és nem bántam meg, úgyhogy mehet a recept az utókornak...

A lencsét válogattam, átöblítettem, majd egy kis fokhagyma, babérlevél és némi só társaságában, bő vízben megfőztem. Amíg a lencse főtt, elkészítettem a dresszinget és a lilahagymát vékonyra szeleteltem (pici kockákra is aprítható, ha úgy jobban tetszik). A lencsét hideg vízzel leöblítettem, majd összeforgattam az ecetes lével és a hagymával. Hűtőben hagytam összeérni az ízeket (3-4 óra elég lehet, de egy nap után csak még jobb).
Magában, de a szilveszteri sült mellett is nagyon finom volt.

Hozzávalók: 25 dkg lencse, 2 kisebb babérlevél, 1-2 gerezd fokhagyma lereszelve, 1 nagy fej lilahagyma, só, víz, továbbá a dresszinghez 3 evőkanál cukor és méz vegyesen (vagy csak ez vagy csak az), 6-7 evőkanál ecet (gyengébb provanszi fűszeres és almaecetet használtam, de sima 10%-os ecettel is készíthető, abból kevesebb szükséges), 2 evőkanál olaj (olíva, szőlőmag...), só, őrölt bors, 1-1,5 dl víz.

Tovább olvasom...

Feketeerdő torta

Gondolkodtam, mivel indítsam az évet, összegezzek, számot vessek, rizsázzak vagy térjek a lényegre, de valahogy nem áll rá az agyam, hát lesz ami lesz.

Annyi már biztos, hogy tortát mutatok - csak mutatok, mert recept van már hozzá, különben pedig nem is én készítettem, ez amolyan vendégposzt. Persze az elkövetőt - mármint a tortáét - még nem vitte rá a lélek, hogy egynapi kínkeserves munkával megírja a bejegyzést is hozzá, így rám hárul a feladat.
Különösebben nincs mit regélni erről a darabról, azon túl persze, hogy el kell árulnom: mr. csipet készítette. SK. Ugye, hogy milyen ügyes? :)

Igen Uraim! Konyhai antitálentumként is lehet tortát készíteni, szépet, finomat! Sőt, nem is ördöngősség! ;) Jól sikerült, gyorsan fogyott. Nővérem meg is kérdezte, hogy ezután lehet-e majd választani, ki készítse a szülinapi tortákat? Most vagy mr. csipet volt ennyire ügyes vagy... Khmm, maradjunk az előbbinél, ha kérhetném. :))

Egyébként nincsen különösebb újság, mármint a kézenfekvő dolgokon túl, úgy mint elmúlt 2011, hahó 2012! A teljesség igénye nélkül: megvolt az év végi és -eleji pörgés-forgás, öregebb lettem egy évvel, idén lesz vagy nem lesz világvége és/vagy világbéke, még mindig itthon vagyok, de már oviba szokik a kisebbik lánykám, szóval a már beharangozott bejegyzésszám-csökkenés az ajtón kopogtat. Évek óta nem fogadkozom újévkor, most sem tettem, mer' ugye nem a fogadalomtól fogyok le/növesztem meg a hajam/leszek kevésbé undok/főzök többet/iszom kevesebbet ;))), hanem a saját belső késztetésemtől, már' ha van. Ha nincs, akkor a fogadalom sem ér semmit.
Na persze igyekszem. 

Kihozni magamból, az elém kerülő lehetőségekből a legjobbat, legtöbbet. Minden évben elmondják, hogy az elkövetkező év a változások éve lesz - rám ez most igaz, talán jobban, mint eddig bármikor. Fejezetek zárulnak, újak íródnak...és bízom benne, nem is: biztos vagyok benne, hogy az én regényemben tartalmas, szép fejezetek következnek. :) Ezt kívánom nektek is! Legyen szép az évetek! :)

UI: a következő recept lesz, ígérem. Addig összeszedem magam. :)))

Tovább olvasom...

BÚÉK

Legyen boldogságban, szeretetben, békességben, gazdagságban bővelkedő, csodás új évetek!
Hello 2012! :)

Tovább olvasom...

Szilveszteri-újévi ételek

Kevés disznóságot szoktunk fogyasztani, de az óév utolsó és az újév első napján a hagyományokat (és babonákat) követve mindig sertés kerül az asztalra. Idén a szilveszteri vacsorához bőrös combot fogok sütni, a szokásos körítéssel, hagymás tört krumplival és párolt káposztával. Mivel a karácsonyi süteménytömeg után ilyenkor már nem igazán kívánjuk az édességeket, valószínűleg csak valami egyszerűen elkészíthető, könnyű desszertet fogok készíteni, illetve előkerül valamilyen pogácsa vagy egyéb sós rágcsa receptje.

Elsején már hagyomány a lencseleves - ettől gyerekkorom óta nem tudok szabadulni :P, de mostanra már megkedveltem. Újévkor a búékolás mellett nálunk egyéb alkalom is akad, így a leves mellé vendégváróval is készülni szoktam: itt jön a képbe kedvencünk a csülök, cipóba rejtve. A desszertfelelős a férjem lesz, ha jól sejtem, házi hagyományt készül teremteni ezzel, én pedig csak annyit tehetek, hogy szurkolok neki. :)))

A továbbiakban a blogon már szereplő és az alkalomhoz kapcsolható ételeket ajánlom figyelmetekbe:

lencseleves
lencsefőzelék

sült füstölt csülök
savanyú káposztával töltött malac
hagymás tört burgonya
párolt (pezsgős) káposzta
kocsonya



csülkös cipó
graham csülkös cipó



sós apróságok, pogácsák
gesztenyés-narancsos pohárkrém
epres-csokis krémdesszert
fahéjas torony
kávés pohárdesszert



almával töltött palacsinta, fahéjöntettel
fagyival töltött palacsinta, gyümölcsöntettel

Tovább olvasom...

Citromlikőr

Az elmúlt években kipróbáltam néhány citromlikőr (limoncello) receptet, mindegyik jól sikerült, így valamilyen formában mindig visszatérő elem az ünnepi választékban. Az idei likőr az egy kicsit ebből, egy kicsit abból elv szerint készült és húúú, de jól tettem, hogy felírtam, hogy mik voltak a kicsi ezek és kicsi azok, mert az eddigi legjobb citromlikőr kerekedett végül belőle! :)

Az elkészítése roppant egyszerű, bár az érésidő miatt némileg időigényes. Egy üvegbe tettem a citromhéjat (vékonyan hámozva, hogy minél kevesebb fehér rész maradjon rajta), a karikákra vágott citromot (a citromon maradt fehér részt lehámoztam, éppen csak a hártyák tartották egyben a gerezdeket), a felhasított vaníliarudat és a kisebb darabokra tördelt fahéjrudat. Az egészet felöntöttem a vodkával és hűtőszekrényben hagytam érni nagyjából 2 hétig (ha van idő, hogy tovább érjen, az csak jó).
Amikor letelt az előérlelési idő, a cukrot felfőztem a vízzel, majd kihűtve összekevertem az átszűrt vodkával. Én gyengébb, könnyebb likőrt terveztem, így igen "itatósra" sikeredett :), de aki magasabb alkoholtartalmút szeretne, használjon kevesebb vizet hozzá. Lehűtés után akár azonnal fogyasztható, de ha pihenhet még egy kicsit, meghálálja.

Hozzávalók kb. 1 literhez: 5 közepes méretű citrom héja és egy citrom húsa, fél rúd fahéj (7 g), 1 kisebb vaníliarúd, 5 dl vodka, továbbá 5 dl víz és 20-22 dkg cukor.

Tovább olvasom...

Áldott karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak és szeretteiteknek: áldott, békés karácsonyt kívánok!

Tovább olvasom...

Karácsonyi aprósütemények: diós linzervirág

Linzert is anno a mamámmal készítettünk. Ritkán, talán azért, mert jobb szerette a haladósabb süteményeket, így ezekhez a "munkásabb" darabokhoz már kellettünk mi is. Egyikünk kiszúrta, másikunk először tojásfehérjébe, majd cukrozott dióba mártotta a tészta egyik felét és már mehetett is a tepsibe. A teli linzereket sokszor össze sem ragasztottuk, de persze készültek lyukasak is, amikből középen kikukucskált a házi baracklekvár. A mama receptjét már sajnos nincs kitől megkérdeznem, így csak összeállítottam egy egyszerű omlós tésztát - úgyis a munka folyamata az, ami visszahozta a régi konyha melegét. :)

A lisztet elkevertem a porcukorral, csipet sóval, majd elmorzsoltam benne a hideg vajat. Egy tojás sárgájával és kevéske hideg tejjel gyorsan összeállítottam a tésztát, amit folpackba csomagolva kb. 2 órán keresztül pihentettem a hűtőben.
A pihentetés után a sütőt 190 °C-ra előmelegítettem, a tésztát kb. 3 mm vékonyra nyújtottam és a legkisebb virág kiszúrómmal kiszaggattam. A fehérjét egy villával kissé felvertem, a virágok egyik felét először ebbe, majd cukrozott darált dióba mártottam. Diós oldalukkal felfelé kerültek a sütőpapíros tepsibe. Addig sütöttem, míg széleiken éppen elkezdtek színt kapni. Kihűtés után 2-2 virágot (két telit vagy egy lyukasat és egy telit) lekvárral összeragasztottam.

Hozzávalók: 35 dkg liszt, 10 dkg porcukor, csipet só, 20 dkg hideg vaj, 1 tojás szétválasztva, 3-4 evőkanálnyi hideg tej, valamint kristálycukorral elkevert darált dió és lekvár ízlés szerint. A tésztába lehet egy késhegynyi sütőport is tenni.
A fotókon látható másik sütemény a néró, receptje itt.

Tovább olvasom...

Karácsonyi aprósütemények: néró

A néró egy nagy gyerekkori kedvenc, de ez nem otthonról, hanem "a cukiból". Nem tudom, ma hogyan árulják, anno édes aprósüteményt kérve ezt mérték zacskóba - bár mi emlékeim szerint sohasem vettünk. Mindig csak vendégségben ettem és totál odáig voltam érte. Volt hosszúkás formájú és volt kerek, volt sárga és lekvárral töltött (király), volt barna-lekváros (ez is oké), volt csokikrémmel töltött (na ez nekem nem), na és lehetett rózsaszínűt is kapni, talán ezt is csokikrémmel töltötték, nem is tudom, mert ezt bírtam legkevésbé (semmi íze nem volt). Persze valahogy mindig ebből jutott a legtöbb elém és mindig diszkréten félre kellett taszigálnom ezeket, hogy hozzájussak a kedvenceimhez. :P

Aztán felnőttem és - egy cukrász fórumtársam jóvoltából - szert tettem elsőként a nevére :D, majd a receptjére is. Ez utóbbin azóta módosítottam, mert az eredetinek szerintem túl vajas volt a tésztája, bár ízlések és pofonok... Ritkán sütöm: igaz a sütiért még mindig odáig és ..., a vele járó ragasztgatós maceráig már sokkal kevésbé. :)
A munkát azzal kezdem, hogy a sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Ezután a puha vajat habosra keverem a porcukorral, majd egyenként beledolgozom a tojásokat is. Hozzákeverem a citromhéjat, a vaníliakivonatot és a sütőporos lisztet. Habzsákból igyekszem hasonló méretű (kb. 2 centis) korongokat nyomni a sütőpapíros tepsibe (egymástól viszonylag távol, mert sütés közben terülnek/nőnek). Az előmelegített sütőben addig sütöm, míg a széleken színesedni kezdenek.
A kakaós változatból nem szoktam egész adagot sütni, így ilyenkor a sárga tészta felét a habzsákba töltöm és a maradékhoz egész egyszerűen hozzákeverek egy erős kanálnyi kakaóport. Egész adagnál persze egyszerűbb a liszttel együtt a tésztába juttatni. :)
A kisült-kihűlt tallérokat lekvárral ragasztom össze, majd olvasztott csokival díszítem.

Hozzávalók: 25 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 4 egész tojás, fél citrom finomra reszelt héja (lehet több, ha valaki szereti), 1 teáskanál vaníliakivonat, 1 mokkáskanál sütőpor (vagy szódabikarbóna), 35 dkg liszt, továbbá lekvár a töltéshez és 4-5 dkg étcsokoládé a díszítéshez. A kakaós változathoz (az egész tésztamennyiséghez) további 2 púpozott evőkanál keserű kakaópor kerül.
A fotókon látható linzervirágok receptje itt.

Tovább olvasom...

Csokis-vaníliás gyümölcstorta

Úgy tűnik, a csokis és vaníliás torta minden gyerek életében eljön, de az én lánykáiméban már biztos. Úgy két éve a nagyobbik, most a kisebb kérte nagyon hasonló paraméterekkel a szülinapi tortáját, a mostani instrukciók valahogy így hangzottak: legyen benne csokikrém, rajta vaníliakrém és olyan eper, amit Apa szed kint a kertben. Hááát, ez utóbbi igen izgalmasan hangzik így december közepén :D, ráadásul kisebbem nem is szereti az epret :O, de még jó, hogy amikor Apa az epret szedte, akkor annyit szedett, hogy a fagyasztóba is jutott belőle, így azért csak összejött. ;) 

Persze végül a drága gyermek kiturkálta az epreket, de szerencsére előrelátóan málnával turbóztam a legfelső réteget. :)) És igen, ez volt az a torta, ami fotók hiányában nem került be a gyűjteménybe, de a 2. változat már ideért. A fotókat továbbra is hagyjuk... A zselé most nem eper-málna, hanem szeder alapban málna-áfonya lett, de ez már aztán tényleg ízlés dolga.

A csoki a tésztába került, ehhez az Elisabethnél látott nagyon guszta brownie receptet használtam, kissé módosítva. Elisabeth, köszönöm a receptet! :)  

A brownie-hoz a sütőt előmelegítettem 170 °C-ra. A vajat a csokival együtt megolvasztottam, a tojásokat a cukorral kihabosítottam (géppel, 2-3 perc alatt, fehérre), majd beledolgoztam az olvasztott csokit is. Ezután belekevertem a vanília eszenciát és a lisztet, a legvégén pedig beleforgattam a darabokra vágott csokoládét. 26-os tortaformában sütöttem meg (a forma aljába egy darab sütőpapírt vágtam), 25-30 perc alatt (amíg a formát megmozgatva a tészta közepét nem éreztem lágynak). Hagytam kihűlni, majd a formából kivágva tortatányérra borítottam és a sütőpapírt lehúztam róla. Szorosan tortakeretet igazítottam köré (a kapcsos formát is vissza lehet csatolni rá).

A krémhez a tej 2/3-át a felhasított vaníliarúddal együtt felforraltam. A tojásokat kikevertem a cukorral és a lisztekkel, majd a tejet visszahűtöttem a maradék hideg tejjel és - a vaníliahüvelyt kihalászva - belecsorgattam a tojásos keveréket. Besűrítettem és még forrón a brownie-ra simítottam, majd hűtőbe téve hagytam kihűlni.
A zseléhez a szedret a vízzel és a cukorral megfőztem, átpasszíroztam. A tűzre visszatéve a vízben duzzasztott zselatint elkevertem benne, majd beleraktam az áfonyát és a málnát, ezután már csak addig főztem, amíg éppen forrni kezdett. Kicsit hagytam hűlni, majd a vaníliakrémre csorgattam a zselatinos gyümölcsöt és hagytam a hűtőszekrényben teljesen megdermedni. A formából kivágva tálaltam.

Hozzávalók...
...a brownie-hoz: 150-160 g vaj, 110 g csokoládé (70%), 4 egész tojás, 280 g cukor, 2 teáskanál vaníliakivonat, 80 g liszt, 100 g darabokra vágott étcsokoládé (70%) vagy csokicsepp;
...a vaníliakrémhez: 6 dl tej, 1 rúd vanília, 3 egész tojás, 10 dkg cukor, 3 csapott evőkanál étkezési keményítő és 1 csapott evőkanál finomliszt;
...a gyümölcszseléhez: 10-12 g zselatin 50 ml vízben duzzasztva, 250 g (mirelit) szeder, 1 dl víz, 5 evőkanál cukor, 200-250 g (mirelit) málna és áfonya vegyesen (vagy összesen 450-500 g tetszőleges fagyasztott gyümölcs, pl. eper és málna vegyesen, vagy csak áfonya, szeder, akármi...).

Tovább olvasom...

A mai bejegyzés...

...a mai bejegyzésnek egy tortáról kellene szólnia, ami elkészült, átadódott, felvágódott, és ahogy illik, el is fogyott. Épp csak le nem fotózódott - mármint publikálhatóan. Pedig finom lett, annyira, hogy a jövő héten újra meg kell sütöm, akkor a napján is megkaphatja a kisasszony. 

(OFF az illetékesnek: az Aranyhaj rucit ma is alig lehetett leszedni róla... Az illetékesnek2: na akkor majd lesz recept is. Addig kibírjátok? :D)

Szóval tortarecept nincs, helyette ahogyan tavaly is, most is elmesélem, terv szerint miket készítek majd karácsonyra. Ha ti még nem terveztetek előre, ajánlom a bal sávban kiemelt témákat, nézelődjetek nyugodtan. ;)
Nemrég már írtam az italokról. Úgy tűnik, a kapacitást idén lényegesen sikerült alábecsülnöm, de sebaj, az eddigiekből (vagyis abból, ami megmaradt belőlük) talán jut még egy kicsi karácsonyra is (mogyoró, fahéj, dió), és a hét elején ünnepet (világot) megmentősen becsúsztattam egy adag citromlikőrt is érni a hűtőbe (illetve ahogy most felállok a géptől, elindulok még valamit összerakni).

Az ételek gyanúm szerint a szokásosak lesznek. Szentestére halászlé, naná, és hozzá valami gyors és egyszerű...valami, amihez sült krumplit is lehet enni. :P 

Első ünnep anyuméknál, a második itthon, lábat lóbálva, talán társasozva vagy tévét bambulva, netán ha a gyerekek is úgy akarják, akkor könyvet szorongatva, tűzzel és jéggel dalolva. :)

Sütik: hát ez a nehéz dió. Nap mint nap rácsodálkozom, ahogy a bloggereknél már sülnek a karácsonyi sütemények, hát nálam egyrészt még a lista sem kerek, másrészt annyi minden más van, amivel foglalkozom, hogy a karácsonyi sütik még váratnak magukra. Az viszont már most fix, hogy lesz mákos bejgli (nem, nem ápdét, csak sima, de kis segítséggel ápdétként is jól eladható, maximum nem a zsírt, hanem az eladót égeti :P), zserbó és Zsuzsi süti. Biztosan lesz legalább egyféle, ami omlós tésztából készül és lesz ropogós mézes is. A többiről egyelőre csak lista van, amiből egyszer lehúzódik, másszor pedig beíródik egy-egy elem...
Sütés start: jövő hét közepe-vége. Az eredmények pedig - főleg az új receptek (ha lesznek) - jönnek majd. ;)

Tovább olvasom...

Panettone

Évek óta készítek panettonét az adventi időszakban, de sohasem karácsonykor, mert bár nagyon finom és szeretjük is, nekünk inkább a mi kis hagyományos magyar sütijeinkkel teljes az ünnep. Általában egy nagy panettone készül, amihez anno még egy megfelelő méretű fazekat is beszereztem, nemrég azonban kaptam papír formákat szepytől (itt is köszi!), így most azokban készítettem. Jópofa dolog ez a forma, érdemes beruházni rájuk, főleg ha ajándékba is készítünk süteményeket.

A tészta hozzávalóit, a vaj kivételével, a kenyérsütő üstjébe mérem és azzal kezdem dagasztani. Amikor összeáll a tészta, az olvasztott vajat is hozzácsorgatom apránként, és hagyom alaposan kidolgozni a tésztát, ezután duplájára kelesztem. (A gép tészta programja nekem erre nem szokott elég lenni, a nehéz vajas tészta hosszabb idő alatt kel meg.)

A megkelt tésztát deszkára borítom, majd összegyúrom az előzetesen összeállított kandírozott és szárított gyümölcsökkel. Ha egyben hagyom, akkor egy sütőpapírral bélelt kisebb fazékban szoktam sütni, most 5 darabba osztva került a kisebb papír formákba. Bárhogyan is darabolom, először letakarva, hűvös helyen hagyom duplájára kelni a tésztát, majd a tetejét kereszt alakban bemetszem és 210 °C-ra előmelegített sütőbe csúsztatom. Mérettől függően 5-10 percig sütöm ezen a hőmérsékleten, majd a hőfokot mérsékelem 170 °C-ra és készre sütöm (ezek most összesen úgy 35 percet töltöttek a sütőben). Mivel én nem szeretem, ha nagyon barnára sül a tészta teteje, amikor pirulni kezd, le szoktam takarni sütőpapírral és így a sütés végére éppen kellemes lesz a színe, de ez opcionális.

Hozzávalók: 2 dl tej, 5 tojás sárgája, 10-12 dkg cukor (ennek kb. harmada házi vaníliás cukor), csipet só, egy kisebb citrom (vagy egy fél nagyobb) reszelt héja, 50 dkg liszt, 2,5-3 dkg élesztő, 15 dkg olvasztott vaj, továbbá 20-25 dkg kandírozott és aszalt gyümölcs keverék (most mazsola, aszalt meggy, cukrozott mangó, kandírozott narancs- és citromhéj).
A recept egy régebbi karácsonyi Rama gyűjteményben szereplő receptből lett átalakítva.

Tovább olvasom...

Mogyoró krémlikőr

Talán emlékeztek még, úgy 2 hete mutattam nektek azt a mogyorólikőrt, aminek receptje az idei Kifőztük Karácsonyban jelent meg. Ez a krémlikőr annak a kistestvére: ha az előzőt elkészítettétek a múltkor, akkor nagyjából most van itt az ideje, hogy leszűrjétek. Ehhez a változathoz nyugodtan felhasználhatjátok a leszűrt mogyorót, így két legyet :) üthettek egy csapásra.

A pirított, durvára tört mogyoróval és a felhasított vaníliarúddal együtt tűzre teszem a tejszínt, és forrás után lassú tűzön 20-25 percig főzöm. Közben a cukorból és a vízből szirupot készítek.
Botmixerrel vagy turmixgépben pépesítem a tejszínes mogyorót, azután összekeverem a még meleg sziruppal, és először közepes, majd finom szűrőn átszűröm. Hagyom kihűlni, hozzákeverem az alkoholt, és hűtőszekrényben legalább 2 hétig érni hagyom. Hűtve kínálom, poharakba töltés előtt alaposan felrázom az italt.

Hozzávalók: 20 dkg török mogyoró*, 1 rúd vanília, 4 dl tejszín, 20 dkg cukor, 1 dl víz, 2 dl whisky (esetleg ízlés szerint vodka vagy konyak).
*A mogyoró előkészítését a mogyorólikőrnél olvashatjátok.

Ne feledjétek, ha tehetitek, még holnapig van lehetőségetek adományaitokkal segíteni. Köszönjük!

Tovább olvasom...

M&M: molnárka és mogyorókrémes kifli

Az előző bejegyzésemben már beharangoztam várható eltűnésemet, de azt nem gondoltam, hogy egyből ilyen jól sikerül demonstrálnom is. :P Mentségemre szóljon, hogy először elkapott valami nyavalya, aztán közbejött néhány program...na meg hát a lustaság is nagy úr, mint tudjuk. :) A programok közül kiemelném, hogy összefutottam Segítsütis nyertesemmel, Veroccsal, aki zavarba ejtő módon elhalmozott egy csomó ajándékkal, amiket ezúton is nagyon-nagyon köszönök! Örülök, hogy összejött a találkozó és megismerhettelek! :) :*
Amit most mutatok nektek, nem egy bonyolult recept. Valamikor még az ősz folyamán eszembe jutott gimis éveim egyik nagy kedvence, a molnárka. Nem tudom, ismeritek-e ezt a péksüteményt, illetve ki hogyan ismeri, nálunk a suli melletti pékségben igencsak ugyanolyanra készítették, mint a jó öreg hamburgerbuci, csak kisebbre és kissé hosszúkásra formázták. Kicsit Grahamre hangolva elkészült hát, az utóbbi időben többször is, megunhatatlanul.

A tésztája egyszerű kelt tészta, melynek hozzávalóit kenyérsütőgéppel dagasztatom és kelesztetem. Természetesen hagyományos módszerrel is elkészíthető. ;) A megkelt tésztát két gombócba szedem, kissé pihenni hagyom. Gombóconként 8 db péksüteményt szoktam készíteni, a gyerkőcök miatt ez a méret vált be, de természetesen formázható nagyobbra is.

A kiflikhez a gombócot kerekre kinyújtom és 8 cikkelyre vágom. A szélesebb végébe egy jó kanálnyi mogyorókrémet teszek, ezután kiflivé formázom. A molnárkához 8 kisebb gombócba szedem a tésztát és ezután ezeket hosszúkás, ovális formává nyújtom, majd feltekerem. Sütőpapíros tepsiben, letakarva hagyom kelni, amíg a sütő előmelegszik, ezután tojássárgával (vagy tejjel elkevert sárgájával) megkenem, és 180 °C-on kisütöm őket. Frissen, még langyosan a legfinomabb. :)

Hozzávalók 16 db-hoz: 1 pohár natúr joghurt (175 g), kb. 1 dl tej (ha kisebb a joghurt, akkor kicsit több), 0,3 dl olaj, 1 tojás, 4 dkg (nád)cukor, 1 teáskanál só, 40 dkg finomliszt, 10 dkg Graham liszt, 2,5 dkg élesztő, továbbá a töltéshez mogyorókrém (vagy ízlés szerint, akár lekvár is), a tetejére egy tojás sárgája és esetleg díszítésként jégcukor.

Tovább olvasom...

Kókuszos profiterol

Tegnap meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. Mivel karácsonyi hangulatom még nincs, ez pillanatnyilag csak annyit jelent nekem, hogy már megint villámgyorsan elrepült az év és csak egy hónap van belőle hátra...
...és az év vége sok változást hoz. Ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy hamarosan letelik a gyesem és néhány hétnyi "jól megérdemelt" szabadság után jövőre újra dolgozni kezdek. Várható hatás a blogra: az eddigi átlagos bejegyzésszám státusz ritkára vált - illetve előre láthatólag ehhez és nem a nullához fog közelíteni, aztán majd kiderül...
De egyelőre még vagyok, és itt van a tegnapi desszertünk receptje is, aminek eredetije szepynél leledzik. Nálam történt némi módosítás rajta, de hát ugye főzés közben bénázni nem szégyen, az eredmény pedig így is nagyon finom lett. :D
Szepy, köööszi! :)

A tésztához a vizet, tejet, vajat, cukrot és sót felforraltam, hozzáadtam a lisztet és addig kevergettem, amíg elvált az edény falától és hajlandóságot mutatott a gombóccá válásra. Ekkor a tűzhelyet lezártam, a tojásokat pedig felvertem. A tésztát robotgéppel keverni kezdtem, közben fokozatosan hozzácsorgattam a tojást is és addig kevertem, amíg szép fényes, krémes masszát kaptam eredményül. Ezt habzsákba tettem és sütőpapíros tepsi(k)re diónyi halmokat kanyarítottam belőle. Alaposan megspriccelve, előmelegített, gőzös sütőben sültek kb. 30 percig (160-170 °C+légkeverés - vagy 180 °C lk nélkül), amíg szép színt kaptak. A sütés utolsó 5 percében a sütőajtót résnyire nyitottam, végül a kis fánkokat a sütőből kivéve, a tepsi(ke)n hagytam kihűlni.

Amíg a fánkok hűltek, elkészítettem a krémet. Itt jön a bénázás rész, ugyanis nem volt itthon habporom (vagyis tuti, hogy van valahol, csak elbújt :P), gondoltam majd zselatin fixszel fel tudom verni a kókusztejet. Hát előzetes hűtés nélkül nem. :D Így a zselatin fixszel és cukorral elkevert kókusztej a hűtőben megvárta, amíg a férjem beszerezte a habport. Persze közben elkezdett kocsonyásodni, na de ekkor már késő volt neki: kapott egy zacskó habport és ezzel együtt kerekedett tökéletes krém belőle. Fánktöltő csővel ellátott habzsákból töltöttem meg a fánkokat, egy részüket tányérokra halmoztam (desszert az ebédhez), a maradékot csak egyszerűen egy tálba* rakosgattam. Hűtőbe kerültek.
A tejszínben megolvasztottam a csokoládét és a kakaóport, cukorral és néhány csepp rumaromával ízesítettem. Kevergetve kihűtöttem és tálaláskor ezzel az öntettel és némi pirított kókuszreszelékkel egészítettem ki a desszertet. Nagyon finom, érdemes elkészíteni! :)

 

Hozzávalók...
...az égetett tésztához: 75 ml víz, 75 ml tej (azaz összesen 1,5 dl folyadék), 75 g vaj, 1 evőkanál cukor, kis csipet só, 100 g liszt, 4 tojás (felütve 200 g);
...a kókuszkrémhez: 1 doboz (400 ml) kókusztej, 3 evőkanál porcukor, 1 zacskó (60 g) habpor és 1 zselatin fix (vagy zselatin nélkül összesen 2 zacskó habpor, de ekkor valószínűleg kevesebb cukrot igényel);
...az öntethez: 100 g étcsokoládé (70 %), 1 evőkanál ét kakaópor, 2 dl tejszín, 5 dkg cukor (édesszájúaknak mehet több), pár csepp rumaroma (vagy rum);

...továbbá: pirított kókuszreszelék.

*A tálba rendezett (később fogyasztott) profiterolokra rácsorgattam a csokit és így kerültek lefedve a hűtőbe. Szepy szerint elvannak néhány napig, nekünk szerintem a 24 órát már nem érik meg. :D

Tovább olvasom...

Vali szelet

Nem is tudom, mit mondhatnék róla azon kívül, hogy gesztenyés, mézes, mutatós és emellett igazán ünnepi sütemény. Talán csak annyit, hogy egy nagyon kedves ismerős anyukájáról kapta a nevét :D és már egy hónapja készülök megsütni.
Készítsétek el most vasárnapra, vagy a következőre, az azt követőre...vagy persze karácsonyra. Nem fogjátok megbánni. :)

A szokásos kakaós-mézes lapom az alapja. Ehhez a tésztához a mézet, a vajat és a cukrot kevergetve megolvasztom. Nem kell felforralni, elég addig melegíteni, amíg elegyedik és a kevergetéstől kissé kivilágosodik, ekkor a tűzhelyet lezárom. Nagyobb tálba mérem a száraz hozzávalókat és összekeverem. A tojásokat beleütöm a még meleg vajas mézbe, elkeverem, majd a lisztekhez adom. Összeállítom a tésztát, majd frissentartó fóliába csomagolom és 2 órán keresztül, szobahőmérsékleten pihenni hagyom.
Amíg a tészta pihen, a gesztenyepürét a fagyasztóból kivéve hagyom felengedni. A tejből, pudingporból és 3 dkg cukorból vaníliapudingot főzök, amit ezután időnként átkeverve teljesen kihűtök.
A pihentetési idő leteltével a tésztából négy egyforma méretű (kb. 22x30 cm), vékony lapot nyújtok. Ezeket 170 fokos sütőben, egy tepsi hátulján, egymás után, 6-8 perc alatt kisütöm (figyelni kell, mert hajlamos megégni), majd rácson hagyom kihűlni.

A gesztenyekrémhez a kihűlt pudingot elkezdem robotgéppel keverni. Hozzáadom a darabokra vágott gesztenyepürét és alaposan összedolgozom, majd a puha vajat is beletéve néhány perc alatt habosra keverem a krémet. A habosítás alatt porcukorral, vaníliakivonattal és rummal vagy rumaromával tetszőlegesen tovább ízesítem a gesztenyekrémet.
Az összeállításhoz megfelelő méretű tálcára helyezek egy tésztalapot, egyenletesen megkenem a krém harmadával, majd újabb tésztalap, krém, tésztalap... következik. A tetejére kerül a legszebb, legsimább felületű lap, amit olvasztott csokoládéval vonok be és tetszőlegesen szórócukrokkal díszítek.
Hűtőszekrénybe teszem legalább egy éjszakára, ezután hosszúkás szeletekre vágva tálalom.

Hasonló receptek a blogon: adventi mézes torta, Zsuzsi szelet, grízes mézes krémes.

Hozzávalók...
...a kakaós lapokhoz*: 15 dkg cukor, 10 dkg méz, 5-6 dkg vaj, 2 egész tojás, 40 dkg liszt, 1/2 evőkanál szódabikarbóna, 3 dkg kakaópor (keserű), csipet só;
...a gesztenyekrémhez: 2 csomag vaníliás pudingpor, 6 dl tej, 3 dkg cukor, 50 dkg gesztenyepüré, 12 dkg szobahőmérsékletű vaj, 10 dkg porcukor**, 1-2 teáskanál vaníliakivonat, kevés rum vagy 1-2 mokkáskanál rumaroma;
...a tetejére: 15 dkg étcsokoládé, 1-2 teáskanál olaj, tetszés szerint díszítőcukrok.

*a mézes lapot korábban is el lehet készíteni (kisütve le is fagyasztható), aztán fogyasztás előtti nap már csak be kell tölteni a krémmel, így jól ütemezhető ez a sütemény a közelgő ünnepek alkalmával is;
**elképzelhető, hogy a feltüntetett cukormennyiség sok lesz a kevésbé édesszájúaknak, sőt a gesztenyepürék sem egyformán édesek, így mindenképpen ajánlom, hogy készítés közben kóstoljátok a krémet és az édesség beállításánál vegyétek figyelembe azt is, hogy a mézes lapok tovább édesítik majd a kész süteményt.

Tovább olvasom...

Mogyorólikőr

Mához egy hétre advent első vasárnapja. Ne sokkoljalak benneteket? :)
Na jó, akkor csak annyit súgok meg, hogy mindjárt karácsony és ha nem akartok lemaradni az egyik legjobb vendégváró italról, akkor készítsétek el ezt a receptet, de izibe! Mogyorórajongóknak érdemes nagyobb mennyiséggel indítaniuk, főleg, ha esetleg ajándékba is készül belőle.

Nem igazán munkás darab: 180 °C-ra melegített sütőben, a tepsit időnként megrázva és a szemeket átforgatva megpirítom a mogyorót. (Vigyázz, forró!) Akkor jó, ha már érezhető az illata és a vékony barna héj könnyen leválik róla. Ez nagyjából 10 perc alatt következik be, de függ a szemek méretétől.
A sütőből kivéve hagyom kihűlni, majd két kezem között dörzsölgetve megtisztítom a mogyorószemeket. A lepergett barna héjat eldobom, a tiszta szemeket pedig késsel durvára vágom (vagy nejlonzacskóba téve egyszerűen összetöröm nyújtófával). Jól záródó befőttes üvegbe teszem a felhasított vaníliarudat, mellészórom a tört mogyorót és felöntöm a vodkával. Összerázom és a hűtőszekrénybe teszem az üveget. Két-három hétig érlelem a hűtőben az italt, ezalatt naponta legalább egyszer - vagy amikor csak arra járok - felrázom a tartalmát.
Az érlelési idő leteltével szűrőbe helyezett, többszörösen hajtogatott sűrű szövésű anyagon (vagy kávéfilteren) keresztül átszűröm az italt*. Szirupot főzök a cukorból és a vízből: forrás után lassú tűzön 2 percig forralom, majd kihűtöm. Elkeverem a mogyorós vodkát a kihűlt cukorsziruppal (érdemes kóstolgatással beállítani az édességét, lehet, hogy nektek nem kell bele az egész mennyiség), üvegbe töltöm, és hűtőszekrényben legalább további 2-3 hétig - illetve mostantól számítva egészen pontosan karácsonyig ;) - érlelem.
*Az ital a szűrés ellenére valószínűleg opálos marad, de semmi gond: néhány nap alatt biztosan leülepedik és újra át lehet szűrni.

Hozzávalók (5-6 dl likőrhöz): 20 dkg török mogyoró, 1 rúd vanília, 5 dl vodka, 15 dkg cukor, 1 dl víz.

A recept - a fotókon is látható párjával együtt - az idei Kifőztük Karácsony adománygyűjtő számban is szerepel. Még nincs késő, december 8-ig megtehetitek felajánlásaitokat egy jó ügy érdekében! Köszönjük!

Tovább olvasom...